Földiekkel játszó égi tünemény [antikvár]

Részlet a könyvből:Balogh tiszteletes úr csendesen ballagott a bicskei nagy utca gyalogútján. A felvégről jött és szokása szerint, egymarokra fogta a botját meg a hosszúszárú pipáját, közben sűrű fogadjistenekkel viszonozva az utcaajtókból felészálldosó adjonisteneket. A mesterház kitárt kapujában megállt és mialatt izzadó üstökét törülgette nagy, kékvászon keszkenőjével, pár pillanatig szótlanul nézte azt a bekötött fejű menyecskét, aki ringó derékkal hajladozva, éppen vacsorához terített a zsengelevelű, vén körtefa alatt álló malomkő-asztalon. - Szerencsés jóestét, húgomasszony! - köszönt rá végre nagy hangon a rektornéra. A fiatalasszony megperdült és valami mosolyféle villant meg szemében a köpcös termetű, őszbajuszú tiszteletes láttára. Nem volt csúnya fehérnép, de senki se tartotta szépnek, mert mindig olyan képet vágott, mintha vadalmát evett volna, ritkán adódván elé olyasmi, amivel meg lett volna elégedve.