Escorial avagy a Cs-tartomány [antikvár]

Vázlat az egészről Az itt következő tanulmányok és esszék egyikében a párizsi Papp Tibor felidézi azt a személyes emlékét, amely az ifjú Cselényi László első párizsi látogatását örökítette meg. A hatvanas évek közepén vagyunk: a közép-európai irodalmak még el voltak vágva a nyugati irodalmak áramlataitól, és ez még fokozottabban volt érvényes a kisebbségi magyar irodalmak, így a szlovákiai magyar irodalom esetében is. A fiatal Cselényi László így - és különösen az ezután következő huzamosabb párizsi tartózkodásai során - olyan világgal és olyan irodalommal ismerkedett meg, amelyről odahaza, Pozsonyban vagy Gömörben legfeljebb sejtései lehettek. Mindenesetre volt annyira bátor és nyitott, hogy hamarosan a modem, sőt a legmodernebb költészet híve lett, szinte újra kezdte írói pályáját és a sokáig és méltatlanul elhanyagolt és elnyomott közép-európai és magyar avantgárd költészet újjászületésének küzdelmei között találta meg feladatát. Magam is őrzök Cselényi Lászlóról sok évtizedes emlékeket, jóllehet én nem a hatvanas évek közepén ismerkedtem meg vele, hanem szinte egy évtizeddel később. Először futólag Budapesten, mikor is éppen a párizsi Magyar Műhely szerkesztőinek kezdeményezésére találkoztunk, majd Pozsonyban, ahol egy akadémiai ösztöndíj jóvoltából tölthettem el vagy másfél hetet. Cselényi akkor már túl volt a maga avantgárd „forradalmán", és már jó ideje a Krétakör avagy a lehetőségek egy elképzelt szöveghez című (1978-ban az olvasók elé került) kötetén dolgozott. Ha egy évtizeddel korábban Papp Tibor a minden újításhoz nyitottsággal és áhítattal közeledő iQú poétával találkozott, én már egy mindvégig következetes és önmagához minden körülmények között - áldozatok árán is - hűséges írástudóval, aki szilárd hittel halad a felismert úton, ragaszkodik eszményeihez, és ha kell, indulatoktól sem mentesen hirdeti a saját igazságait. ' I i ; I . ; ¦ í í ¦ I r. . í,