Családi levelek [antikvár]

Előszó Szendrey Júliáról, a mi XIX. századi költőnkről, írónkról, műfordítónkról írni mindig nagy megtiszteltetés. Azt gondolom, hogy ha ő Franciaországban, Németországban vagy Angliában született volna, a közép-európai romantika alkotói között is felbukkanna a neve. Azonban egy kis ország toll-forgatójának tizenöt milliónál nem több ember által beszélt nyelven rendkívüli dolgokat kell megteremtenie ahhoz, hogy Európában is ismert legyen. Néhány alkalommal írtam már Szendrey Júliáról, akit első férje, Petőfi Sándor egy kis „colibri-tojásnak"' nevezett, eleinte szerény utódként Hatvany Lajos nyomába szegődve,^ megérteni és megértetni akartam ennek a rendkívüli asz-szonynak a sorsát, a döntéseit. Ezt az utat a többi Szend-rey-kutató is megjárta.^ Gyimesi Emese, aki szakdolgozatot, majd tudományos diákköri dolgozatot készített Szendrey- ' „Szörnyen vígan vagyok, csak ez a mennykő út aggaszt [a nászútról hazafelé, Pestre - R. R.], lévén feleségem, a ki filigránabb a colibri-tojásnál." PETŐFI Sándor KOVÁCS Pálnak, Koltó, oct. 11.1847. PETŐFI Összes Művei, Vll. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964.105-106. ^ RATZKY Rita, A Szendrey Júlia-recepcióról, előadás Mezőberényben, kéziratban. HATVANY Lajos: Feleségek felesége (Petőfi mint vőlegény). Magvető Kiadó, Budapest, 1982. ^ 2011-ben kezdtem irni ezt a monográfiát.