Buda Ferenc [antikvár]

A költő - bármely korban él - úgy fejezi ki az élményeit, ahogyan ő maga átéli őket - minden ellentmondásukkal, kétértelműségükkel együtt. Arra törekszik - mint Guillevic mondja, hogy jelenvalóvá formálja az igazi, a teljes életet, közelhozva egymáshoz az embert és a világot. A költők egy része felnyitja a "szenvedélyek zsilipjeit", mások pedig éppen - mint Eliot - el akarja azokat zárni, mind határozottabban megszüntetni szeretné a személyiséget. Így amikor "önmagát" írja, sokkal inkább a korát ábrázolja. Egy-egy költő álarcokat tart maga elé: különböző korokban és más fajta alakokban jelenik meg. Így válik még sokszínűbbé költői egyénisége, vagy így rejtheti el még jobban benső világát különböző maszkok mögé bújva. A költő megszólíthatja olvasóját, párbeszédet folytat vele, talán így is fel akarja oldani magányát. Ezek a verses monológok különböző hangon szólalhatnak meg: halkan fordulhat hozzánk, máskor meg kiált, hogy felébredjünk, odafigyeljünk.