Befejezetlen könyv [antikvár]

THOMKA BEÁTA ELŐSZÓ Thienemann Tivadar - a Zeitung mintájára - idő-sajtónalí nevezi „a könyv fiatalabb testvérét", ami az irói és olvasói együttműködés által bővíti az irodalmi funkciók sorát. A folyóírás „folyton alakulva kerül az olvasó kezébe, az olvasó napi igényeihez alkalmazkodhatik, az olvasó maga is cselekvően befolyhat kialakításába, az íróval tovább és mindig tovább szövi a megkezdettfonalat és végül úgy érzi, hogy az idősajtó az az irodalmi forma, amelyet maga teremtett, mely az ö gondolatait fejezi ki és az ö vágyait tolmácsolja a nagy világban. Az idősajtó olyan befejezetlen könyv, amely ugyanazzal a névvel és címmel, mindig újabb és újabb szöveggel jelenik meg."^ A Befejezetlen könyv címében kiemelt fogalom metaforikus összefoglalása a vizsgálódásoknak, melyek elsődlegesen a rövidpróza két fő vonulata, az irodalmi elbeszélés és a publicisztikai történetmondás, illetve a novella és a sajtóbeli tárca változataira irányulnak. A munka során azonban kibontakozott és megerősödött a belátás, hogy a nagy hagyományú közlésformákhoz újabbak csatlakoznak. Áz internet, a film, a televízió lehetőségei bizonyos szempontból még közvetlenebb igazolásai az idézett gondolatnak, hisz a média közegében fölerősítik a folyamatosság és folyamatszerűség érzetét. A kötet tanulmányai ennek megfelelően a novella, a sajtóbeli rövidpróza, az internet folyóirat-kultúrája és alternatív alakzatai, valamint az elbeszélő televízió kérdéseinek szentelnek figyelmet. Az irodalom és a sajtó, a fikciós és a dokumentáris műfajok forma- és művelődéstörténeti vonatkozásban tágabb kontextusok részei. Vizsgálatuk nem rekedhet meg a szövegek határainál, mert bizonyos átfogóbb kategóriák szempontjából e határsávok jelentősége viszonylagos. Jelenségeik áttekintése a kultúra összefüggéseit illetően is tanulságos. Példaként a prózai elbeszélés és a film párhuzamos tendenciáira vagy a fikció és tényszerűség vi- 1. ThienemannTwádzr. Irodalomtörténeti cdapfogalmak, Pécs, 1931, 182. 7