Bárka 2018/6. [antikvár]

1 'íi '-O K) UJ úr - o -i [1 Um gy cipe em Égtek a percek, s az égi határon Felfedte titkát egy fád üzenet, Porladt a felhó, s mint ócska batáron, Táncot jártak az ékezetek. Hallgat a szó most, bokra a mélység, Mitól óvnám még az életemet.% Rettegni érte is éppúgy kevélység, Mint végigvenni a végleteket. Ördögi szőttes az én kín-kabátom, Fázik a lelkem, ha azt viselem, Bárhol is hagynám, már a sajátom, Mint sejtek a rákot, úgy cipelem. Másik sors V t •:; i' rokié "A c vV Mint sokat szolgált koffer, A papa munkásszállós vulkánfibere A padlás mozdulatlan sötétjében. Mint egy könyvben felejtett (íyűrött sarkú fotó a nyaralásról. Az egyetlen és utolsó, Amire majdnem mindenki Azt mondta, előnyös. A néma pince ravatalában (íázpalackok és gumicsizmák között Cíyászoló családi ereklye, Atnii csak azért emelt el A család feketebáránya, Mcri másnak is kellett. Mint a nyáresték pacsuliillatáhan I-eltániadl zaholázhatatlan vágy, Ami már örökre ott lebeg A/, évtized divatos mulatója előtt (F.s \v.\ manapság elhajt előtte, Mám kiégett gazdája, Lassít, mert tiszteli vSiijái remegő ifjúsága hitét) -