Bárka 2017/6. [antikvár]

Dudorászva Fütyörészni a Paradicsomban, vagy dudálni a pokolban. Dudorászni az éléskamrában. Szemhéjam megvastagszik, illetve kisörtésedik, mint a szalonnabőr. És ha engedek a súlyának, itt alszom el, a hideg kamrakövön. Dl. iszkozot A szíve üres. A torkában dobog, buborék gyanánt, mely kipukkad s újra hólyagosod ik, miközben ő még sehol sem tart a piszkozatával. Kórházi ágyon fekve dolgozik, mellette még egy ágy, azon aludt, és éjszaka oda gurul majd át, ismét visszaaludni. Az álom kút a nyelvhez, de talán jobb, ha nem túl mélyen merül bele, lévén ott már csupa iszap minden, csupa ásvány, fosszilis tömörület, továbbá gáz és olaj. Ezekért folyik a földön a vér a legtöbbet. Energia és történelem, melyből újabb s újabb erőforrások gyülemlenek fel, mely tőle mind idegen. Kocsit nem vezet, és gyalogosan is vonszolja magát, alvás közben démonai fojtogatják, fél hatkor, hajnalban, arra riad, hogy a torkában hallja a robajt. Talpra vergődik s indul a fürdőszobába, gyógyvízzel kezdi, aztán nekilát borotválkozni, játszva a gondolattal, hogy valódi borbélyborotvával elvághatná a torkát.