Az eszmény a müvészetben/Az olasz művészet bölcselete/A görög művészet bölcselete/A németalföldi művészet bölcselete [antikvár]

Részlet Az eszmény a müvészetben című műből:Uraim !Ugy tűnik föl, mintha azt a tárgyat, melyet önöknek előadni készülök, csak a költészet tárgyalhatná. Ha eszményről szólnak, teszik azt szivökkel; ama végtelenül szép álomra gondolnak, mely által kifejezik legszebb érzelmeiket; halk hangon említik, bizonyos visszatartott lelkesedéssel ; ha emelkedettebben teszik, akkor történik az versben, kardalban; csak ujjaik hegyével illetik vagy összekulcsolt kezekkel, mintha boldogságról, égről vagy szerelemről lenne szó. Mi azonban, szokásunk szerint, naturalistákként, módszeresen, elemzés által tárgyaljuk és törekszünk jutni, - nem ódához, hanem bizonyos törvényhez.Legelőször meg kell azonban érteni e szót eszmény; grammatikai magyarázata nem nehéz. Emlékezzünk vissza a remekmű ama definitiójára, melyre e tanfolyam elején jutottunk. Azt mondottuk, hogy a remekmű feladata valamely lényeges vagy feltünő jellemvonást világosabban és tökéletesebben visszatükröztetni, mint azt a tárgyak a valóságban teszik. E végett a müvész ezen jellemvonás eszméjét alkotja magának és ezen eszméje szerint változtatja át a valóság tárgyait. Ezen tárgy igy átváltoztatva, az eszmének megfelelő lesz, más kifejezéssel eszmény. Igy jutnak a dolgok a valótól az eszméhez, midőn a müvész azokat eszméje szerint módosítva reprodukálja és úgy módosítja, hogy ha megtalálva és kiválasztva az azokban a feltűnő jellemvonásokat (caractére), rendszeresen megváltoztatja részeik természeti viszonyát, hogy ezen jellemvonásokat igy láthatóbbakká és uralkodóbbakká tegye.