Az eszmény a művészetben/A németalföldi művészet bölcselete/Az olasz művészet bölcselete/A görög művészet bölcselete [antikvár]

AZ ESZMÉNY A MŰVÉSZETBEN Uraim! Úgy tetszik, mintha azt a tárgyat, melyet önöknek előadni készülök, csak a költészet tárgyalhatná. A ki eszményről szól, a szívével beszél: arra a szép álomra gondol, mely legbensőbb érzéseit fejezi ki; halk hangon, visszafojtott lelkesedéssel említi; ha pedig hangosabban szól, akkor versben, hymnusban teszi; csak az újjai hegyével vagy összekulcsolt kezekkel nyúl hozzá, mintha a boldogságról, a mennyországról vagy a szerelemről lenne szó. Mi azonban, szokásunk szerint, mint naturalisták, módszeres elemzés alá fogjuk és nem ódát, hanem törvényt akarunk írni róla. Legelőször is tisztába kell jönnünk az eszmény szó értelmével; a grammatikai magyarázata nem nehéz. Emlékezzünk vissza a remekműnek arra a meghatározására, melyet e tanfolyam elején fölállítottunk.