Agria 2019. tél [antikvár]

Konczek József Hófehér bohóc békedala - a Gaudeámus igitúr diákének dallamára - Azt mondta a Bartók Béla, la-lalla: karold bé' a szép népdalt, a meséket, csángó csávót, széki széket, és a „barbaróval" lelkesíts, ha a magyarnak már lelke sincs. Lélek úgy itasson át, mint egy ázott kiskabát, ám a nap, ládd, rád kisüt, nádi gácsér felvisít, no és, mit gondolsz is, ha nem mondod: Édes Istenem! Mert arra van az Isten, hogy mirajtunk segítsen, s mondtuk régen „Üstenem, védj engem vagy üss velem!" Drága pentatóniánk, Isten hagyta ezt miránk, s én a legszebb dallamot dúdolnám, ha hallgatod, hogy - amott legel, amott legel, amott legel hat pejcsikó magába, mind a hatnak, mind a hatnak* mind a hatnak rézbék'óba a lába. Gyere pajtás, téríjjük meg az csikót, reszeljük le, reszeljük le, reszeljük le a lábáról a bék'ót Lereszeltük, lereszeltük, lereszeltük a lábáról a bék'ót, most már pajtás, merre hajtsuk, merre hajtsuk, merre a hajtsuk az csikót? Arra hajtsuk, amerre a nap lejár, arra tudom, arra tudom, arra tudom, a gazdája sosem jár * Hatan vannak az egykori Kilencek, az Elérhetetlen föld költői. Rózsa Endre, Utassy József, Oláh János - már fenn, az elérhető mennyben. Szóljon értük ez a vers-dal a Gaudeámus diákének szerint