A régi "fiatal Magyarország" [antikvár]

Ezeréves életünk egy időszakasza sem mutathat föl annyi szellemi gazdagságot, termékenységet, mint a jelen század negyedik évtizede. A talaj, melyet az álmából fölébredt nemzet hosszas küzdelme előkészített, gazdagon kezdett gyümölcsözni. A legnemesebb eszmék egész raja lepte meg e földet, melynek fiai páratlan hazafiúi lelkesedésökben bármely áldozattól, küzdelemtől nem rettentek vissza, hogy azoknak életet adjanak. Mily emelkedettség a közszellemben, mily szívós akarat a társadalom minden rétegében, mily erős mozgalom minden irányban, melyet hivatott s a nemzet bizalmát birt férfiak vezettek! E »tüneményes időszak« elején, kopott szűrben, egy beteges, az élet küzdelmeiben erősen megviselt fiatal ember kopogtatott be annál a hatalmas irodalmi areopagnál, mely czégül az »Athenaeum« nevet viselte. Bajzának, a különben is vasszigoráról ismert kritikusnak több költeményt adott át azzal a megjegyzéssel: hogy ha gyöngéknek találja, csak dobja tűzbe, semmi kíméletet nem óhajt.