A magyar irodalom története II. [antikvár]

II. A KIEGYEZÉS KORA ÉS KIÁBRÁNDULÁS A KIEGYEZÉSBŐL 1867-1890 A kiegyezés után látszólag megszilárdult a kizsákmányoló osztályok uralma, A hazai nagybirtokosság, a közigazgatásba benyomuló gentry és a tőke szövetségre lépett s népellenes uralmát időleges siker koronázta. Az osztrák nagyburzsoázia lélekzethez juttatta magyar szövetségeseiig megindult új lendülettel a mezőgazdaság kapitalizálódása. Bizonyos fokú mezőgazdasági konjunktura jelei mutatkoztak, kiépült az ország közlekedési hálózata, bizonyos fokú ipari fejlődés s a banktőke gyarapodása, a hitelszervezet fejlődése voltak ennek látható jelei. Ám a konjunktura csak ideig-óráig leplezhette a korán jelentkező válságot. A nagybirtokosság megerősödött hatalma és az osztrák gyarmatosítók vak önzése a magyar polgári fejlődést továbbra is erősen korlátozták, s ez már a középpolgárság körében is elégedetlenséget szült. Az agrárproletariátus és az ipari munkásság elnyomorodása tovább folyt s mozgalmaikra a hatalom kíméletlen elnyomással felelt csakúgy, mint a nemzetiségek mozgolódásaira, A Deák-párt és a bal-közép 1875-ben létrejött megegyezése nyilvánvalóvá tette, hogy az úgynevezett Történelmi Osztályok haladó politikája nem őszinte. Ezt csak megerősítette a balközép helyébe lépő, Apponyi féle nemzeti párt szerepe, mely a 48-ás függetlenségi párttal együtt hangoztatta ugyan a balközép hajdani követelményeit, az önálló nemzeti hadsereg, az önálló nemzeti bank stb, felállítását, de valójában üres közjogi harcot folytattak a birtokos osztály hatalmának megerősítése érdekében.