A magyar irodalom története [antikvár]

Irodalom: a lélek kifejezése leírott szóval. Kinek a lelkét fejezi ki ez a leírott szó? Az egyénét vagy egy kisebb-nagyobb közönségét? Elsősorban - akármi volt is az író szándéka - a közösség lelkét fejezi ki. Eszköze, a nyelv, a közösség alkotása. Évezredek múltak el, amíg valakinek eszébe jutott, hogy "egyéni" nyelvhasználatra törekedjék s kifejezésmódjában megkülönböztesse magát másoktól. Az alap, a nyelv minden lényeges tulajdonsága akkor is közös maradt. Minden lényeges vonásukban közösek a kifejezésre váró érzések, gondolatok. A közösség kincsei az elmondásra váró események: vagy azért, mert a közösséggel történtek, vagy azért, mert "mindenkivel megtörténhettek volna". Mi ez a közösség? Nagy általánosságban: az egy nyelven beszélők, gondolkozók, írók közössége. Ma röviden így mondhatjuk: a nemzet. De a keresztény középkor vagy a renaissance humanizmusának közössége tágabb volt, a latin nyelv segítségével; minden keresztényt vagy minden humanistát magában foglalt, nemzeti különbség nélkül. A közösség fogalmát ma is lehet tágítani vagy szűkíteni.