A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig [antikvár]

Irodalomtörténetünk méltán tulajdonít nagy fontosságot az ú. n. népies mozgalomnak, mely a magyar műköltészetnek bizonyos elidegenedése korában, már a XVIII. század második felével megindulván, a Petőfi- Arany-féle nemzeti műköltészet számára egyengette az utat s fejlesztette a fogékonyságot. Alig is van a modern európai irodalmakban nemzeti klasszicizmus, mely a naiv népiből oly sokat s oly mélyről merített volna, mint a miénk. Ennek ellenére nincs megírva a magyar irodalmi népiességnek, mint egységes nagy mozgalomnak a története. Az egyetemen irodalmunk fejlődéstörténetét adván elő, lehetetlen volt hosszasabban meg nem állapodnom e fejezetnél s nem igyekeznem, legalább hallgatóim számára, tőlem kitelhetőleg pótolni az említett hiányt. Igy nőtt könyvvé ez az egy fejezet, jóllehet csak Petőfiig halad s odáig is, sajnos, sok tekintetben hézagos. A tervszerű előmunkálatok hiányát megsínyli minden összefoglalás, viszont összefoglalás megkísérlése nélkül sohasem jutnánk el a további teendők világos kijelöléséig.