Bővebb ismertető
Részlet
Tükör által homályosan
Mórickának egy régi vicc szerint mindenről ugyanaz jut eszébe. Tamási Claudia nem esik az önismétlés csapdájába, mégis képes mindíg következetesen ugyanarról beszélni; a nő helyéről és társadalmi szerepéről, legyen ez a nő maga a művész, vagy egy baba képében megjelenő allegória.
Az önarckép, ez a többszázéves meg-megújuló műforma az én határainak letapogatására és a társadalomba vetett individuumra való reflexiókra ad alkalmat. Az öndefinícióra irányuló kísérletek Tamási Claudia festményein a privát szféra és a társadalmi identitás metszéspontjában jelennek meg.