Szigliget [antikvár]

Ha alaposan megnézünk egy, a Dunántúl közepét ábrázoló domborzati térképet, élesen kirajzolódik rajta a Tapolcai-medence lapályából szigetszerűen kiemelkedő Szigliget. A Balaton nyugati medencéjének északi partján, Badacsony szomszédságában önálló kis tájegységet alkotó hármas hegycsoport - tó felőli oldalon 242 méterig felfutó magaslatok, a 229 méteres Vár-hegy és a szőlőskertekkel tarkított Antal-hegy -, valamint a köztük lévő ligetes halmok közt bújik meg a régi magyar szeg, sziget és liget szavainkkal megjelölt község. A vár déli lábánál fekvő Öreg- és Újfalu, a Szigligethez tartozó szétszórt település- és üdülőrészekkel azonban nem csupán elvont etimológiai és földrajzi értelemben vett szeglet az esztendő egészét itt töltő mintegy ezer lakos, valamint az évről évre ide vetődő vagy visszatérő látogatók számára: a hely megkapó szépségével, családias nyugalmával valóságos menedéksziget a mind barátságtalanabb, zaklatottabb világban. Ismerkedjünk meg a festői vidékkel, Szigliget és környéke nevezetes látnivalóival, sokszínű múltjával és jelenével - az útbaigazító és kedvcsináló írás mellett a fényképezőgép segítségével is, hiszen olykor ezer szó sem ér fel egyetlen kép meggyőző erejével. A Balaton vize az ősidőkben - de még alig két évszázada is - jóval nagyobb területet borított be, mint korunkban. Déli partvonala helyenként mélyen behatolt a somogyi dombok közé; a zalai oldal Kis-Balatonja egészen a múlt század derekáig - az elsietett és elhibázott lecsapolásáig - hatalmas, varázslatos vízi világ volt. A Bakony délnyugati nyúlványai felől leereszkedő patakok a mostaninál jóval északabbra érték el a tó medrét. Ederics, Nemesvita, a három Lesence-település, Uzsa, Raposka, Hegymagas, Kisapáti és Nemesgulács népe az 1700-as évek végén még faluja határába járt halászni, s a tapolcaiak abban az időben csónakkal közelítették meg a Szent György-hegy oldalában lévő szőlőiket, borpincéiket.