Lumen Galéria [antikvár]

Részlet: CSATLÓS JUDIT Gyerekkoromban, mikor művészetet akartak mutatni, múzeumba vittek. Hatalmas lépcsősorokon kellett felmászni, ahol aztán a méretektől és „hideg eleganciától" elcsendesedve, szigorú tekintetektől kísérve, megszeppenve lépkedtem teremről teremre. Képzeletemet elbűvölték a tudásnak és emberi nagyságnak ezek a tárházai, és a monumentalitásukból áradó tekintély. Ma már kicsit ódzkodom ezektől a kongó templomoktól, ezektől az emlékezetemlékművektől. Ha művészetet szeretnék látni, szűk és piszkos utcákon, emberektől hemzsegő, elhanyagolt belsőudvarokon vágok keresztül. Ezek az „új szentélyek" csendesen húzódnak meg a nagy bazilikák árnyékában. Nem túl nagyok, nem fenyegetnek, hogy „tudod, hol a helyed", tanítani sem akarnak, egyszerűen megmutatnak valamit. Ezek a terek ugyanabban a városban vannak, amelyikben mi is élni próbálunk. Persze látjuk, naponta tapasztaljuk, hogy ez a tér nem egynemű és üres, hanem ellentmondások szövevényéből áll. A szent és a profán, a könnyű, áttetsző és a nehéz, zsúfolt, a társadalmi és az egyéni egymással találkozva hozzák létre ezt a minőségekkel telített, jelentéssel bíró, részben értelmezett, részben értelmezésre váró városi teret. Egy társadalomtudós ezt valahogy úgy fogalmazná meg, hogy a város kulturális jelenségek által reprezentált jelentések hálójaként (1) Clifford Geertz után fogható fel (1). A jelentések nemcsak a kulturális szabadon szabadon intézmények által jönnek létre, hanem a köztereken, a félnyilvánosnak számító - átmenetileg - kihasználatlan senkiföldjén végbemenő események, a terekhez kapcsolódó használati módok, és a róluk kialakult diskurzusok által. Ebből adódik, hogy a térnek magának megvan a saját története az emberi tapasztalásban, így az időnek a térrel való összefonódása figyelmeztet minket, hogy a világról alkotott változó képeink átrendezik a városhoz fűződő viszonyulásainkat. Ezeknek a társadalmi folyamatoknak a kontextusába szeretném belehelyezni a művészeti élet új helyszíneit, elsősorban a Lumen Galériát, és rávilágítani a működésüket jellemző sajátosságokra. Az elmúlt néhány évben Budapesten a városi kultúra átstrukturálódását észlelhettük. Az eleinte spontán módon, egy-egy kisebb csoport által kezdeményezett akciókkal a városhasználók egyre tudatosabban és nyomatékosabban lépnek fel szükségleteik, igényeik érdekében. Hol követelve, hol megteremtve a létezés feltételeit a város szövetében. A házfoglalásokra gondolok, az elhanyagolt zöldterületeken, lebontásra ítélt