Kedvenc állatos meséim [antikvár]

Afor^s és a Hét ^cs^gida Volt egy öreg anyakecske s annak hét gidácskája. Egyszer eleségért készült az erdőbe. Összehívta a gidákat, és így szólt hozzájuk: - Gyermekeim, kimegyek az erdőre. Vigyázzatok, óvakodjatok a farkastól: ha beengeditek, szőröstül-bőröstül fölfal. Ravasz állat a farkas, de ha figyeltek, reszelős hangjáról, fekete mancsáról nyomban ráismertek. - Vigyázunk, édesanyácskánk, hogyisne vigyáznánk! - mondták a gidák. -Erre a kecskemama búcsút vett tőlük, és elindult az erdőbe. Alig telik el egy negyedóra, kopogtatnak az ajtón, s valaki beszól: - Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. - Hanem a gidák tüstént felismerték a farkast reszelős hangjáról. - Nem nyitjuk ki! - kiabálták. - A mi édesanyánknak kedves, lágy a hangja, a tiéd meg csúnya, reszelős. Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A farkas mordult egyet, bosszantotta, hogy így túljártak az eszén. Kapta magát, elszaladt a boltba, vásárolt egy jókora darab krétát.