Karl Marx [antikvár]

Mindössze tizenegy gyászoló jelent meg Karl Marx temetésén 1883. március 17-én. "Neve és műve élni fog századokon át!" - jövendölte Friedrich Engels a Highgate temetőben mondott gyászbeszédében. Ez valószínűtlennek tűnt, de igaznak bizonyult. A 20. század története Marx öröksége. Sztálin, Mao, Che, Castro - a legújabb kornak ezek a szentjei és szörnyetegei - egytől egyig az ő örököseiként mutatkoztak be. Más kérdés, hogy Marx elismerné-e őket. Önjelölt tanítványok felvágása gyakran kergették kétségbeesésbe. Mikor meghallotta, hogy egy újonnan alakult francia párt marxistának mondja magát, így válaszolt: "Akkor én nem vagyon marxista." Mindazonáltal, a halálát követő száz éven belül a világ lakosságának fele olyan kormányok uralma alatt élt, amelyek a marxizmust vallották vezéreszméjüknek. Gondolatai átformálták a közgadaságtant, a történettudományt, a földrajztudományt, a szociológiát és az irodalomtudományt. Jézus Krisztus óta nem volt rá példa, hogy egy, a névtelenek közül származó szegény ember ilyen általános tiszteletet - és ennyi végzetes félreértést - váltson ki.