Bővebb ismertető
BEVEZETÉS1
Johann Heinrich Bisterfeld jelentőségét a XVII. századi európai szellemi életben, különösen az erdélyi tanügyben, teológiában és filozófiában csak a legutóbbi években kezdik felismerni. Bár a huszonöt év, amit erdélyi szolgálatban töltött, mély nyomokat hagyott a korabeli diplomáciában és tudományosságban, mégis szinte visszhangtalan maradt századunk művelődéstörténetében. A történészek, irodalmárok és filozófiatörténészek saját szempontjaik alapján választják külön munkásságát, míg nagy hatást gyakorló teológiai értekezése, a De uno Deo, soha nem kapott méltatást. Egyetlen nagyobb ívü dolgozat készült róla 1891-ben Jan Kvacala tollából, ma ez szolgál alapul minden további kutatásnak. Műveinek, levelezésének pontos számbavétele eddig nem történt meg, jellemző, hogy külföldön egyáltalán nem ismerik Erdélyben kiadott műveit. Erre a legmarkánsabb példa a legújabb, 2001-ben megjelent filozófiatörténeti kézikönyv, mely ugyan külön fejezetben tárgyalja Bisterfeldet, de a bibliográfiai részben egyrészt összekeveri apja, Johann Bisterfeld és az ő munkásságát, másrészt az erdélyi kiadványokról egyáltalán nem vesz tudomást.2
Műveit illetően feltűnő, hogy az 1639-es leideni De uno Deót csak egy évtized múlva követik újabb kiadványok, pedig beszámolóiból tudjuk, hogy már a negyvenes évek első felében kész kéziratokkal rendelkezett. Ezekre a nyugat-európai könyvpiacokon is igény mutatkozott: az erdélyi kiadásokkal párhuzamosan sorra jelentek meg művei Nyugaton, egészen az 166l-es nagy hágai Bisterfeldius redivivusig, mely méltó koronája életművének. Ebben a kötetben - melynek kéziratát a kiadó szerint erdélyi diákok juttatták el hozzá -, tizennégy hosszabb-rövidebb értekezése található a legkülönfélébb tárgykörökből: logikájának a teljes változata, nyel-
1 Készült az F 30636. számú ifjúsági OTKA-támogatásból. Köszönetemet fejezem ki tanácsaiért, segítségéért Monok Istvánnak, Howard Hotsonnak, Ötvös Péternek, Verók Attilának, Varga Andrásnak és Farkas Gábornak.
2 GRUNDRISS 2001,241. Thomas LE1NKAUF a Der Lullismus című fejezetben tárgyalja Bisterfeldet.
9