Egry József [antikvár]

Egry József alkotói hagyatékának közkinccsé tételében 1973 nevezetes dátum. Születése kilencvenedik évfordulója alkalmából ekkor nyílt meg Badacsonyban, egykori műteremházában és az utólag hozzáépített kiállítótérben az Egry József Emlékmúzeum. A megnyitó az akkori magyar kulturális élet jeles eseménye volt, amelyet szellemi életünk nagyjai is megtiszteltek jelenlétükkel, így adózva a huszadik századi magyar festészet kiemelkedő egyénisége emlékének. Az egykori barátokat, művészetének csodálóit az a sajátos érzés gyűjtötte egybe, amelyet csak az Egry-alkotások képesek az emberben előidézni. A rabul ejtő erő okát Varga Hajdú István is kereste, s amit magyarázatul talált, az választ ad arra a kérdésre, hogy mit szeretünk Egry művészetében: „Talán azt, hogyha tovább együtt vagyunk velük (a képekkel - kiemelés FZS), olyan érzésünk támad, mintha eltűnne a fal, s olyan világ tárulna elénk, amely nem hasonlít semmi máshoz: sajátos rendje, sajátos atmoszférája van és egy átható akaratú, hatásoktól független nagy művész varázsolta elénk. Ennek a csodának válunk részeseivé." Egry ezt a csodát mindenekelőtt a Balaton partján, Keszthelyen és Badacsonyban hozta létre, ahol az első világháború végétől haláláig, 1951-ig, több, mint harminc esztendőn keresztül élt. Badacsonyban ismerkedett meg az itteni szőlőbirtokkal rendelkező neves Pauler család leányával, Juliskával, akit - az asszony válása után - 1918-ban feleségül vett. Az ő családi hagyatéka segítette Egryéket a lakhatás - bár viszontagságos megoldásában mind Keszthelyen, mind a badacsonyi szőlőhegy présházában, mind pedig a part menti telken felépített házukban."