Bővebb ismertető
előszó
A Magyar Tudományos Akadémia 1952. májusában ankétot rendezett, amelyen zoológusaink a zoocönológiai ku1 atások magyarországi helyzetét vitatták msg. Aí ankét végén a résztvevők határozati javaslatot hoztak egy zoocönológiai kézikönyv mielőbbi megírására. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya a könyv megírásával engem bízott meg és megjelenését 1953-ra tűzte ki. A Biológiai Osztály vezetőségével és az érdekelt szakemberekkel fol3rtatott megbeszélések főbb vonásokban tisztázták a könyv anyagát, megírási módját és terjedelmét. Feladatom az volt, hogy röviden, a zoocönológiai munkában tájékozatlan kutatók számára is érthetően összefoglaljam azoocönológia jelenlegi állását, de a könyv u^anakkor foglalja magába a magyar zoocönológusok kutatásainak legfőbb elvi jelentőségű eredményeit is, hogy ezek az eredmények idegennyelvű fordításban a külföldi szakemberek számára is hozzáférhetők legyenek.
A zoocönológia mai forrongó állapotában célszerűbbnek látszott, hogy egy minden részletre kiterjedő kézikönyv helyett ez a rövid, csak a lényeges fejezeteket tárgyaló összefoglalás lásson napvilágot. A részletek kidolgozása a jövő feladata, ehhez azonban még számos kutató sokirányú munkásságára van szükség.
A könyv alapjául 1943—1950 között tartott magántanári előadásaim szövegét használtam fel, ez az anyag azonban egyrészt újabb vizsgálataink, másrészt a hatalmasra növekedett szakirodalom kritikai feldolgozása után erősen módosult. A zoocönológiai vizsgálatok központjában újabban két kérdéscsoport van : az egyik a zoocönózisok szerkezetének, a másik a zoocönózisok anyag- és energiaforgalmának vizsgálata. Ennek megfelelően a könyv gerincét két fejezet képezi. ,,A zoocönózisok analízise" című fejezetben az első, a „Produkciósbiológia" című fejezetben a második kérdéscsoportot tárgyalom. Ezt a két fejezetet megelőzi a ,,Biocönológia egységei" című rész, amelyben a fitocönológia kipróbált kategóriáinak felhasználásával igyekeztem egyrészt a biocönológiai, má:iészt ezen belül a zoocönológiai kategóriák rendszerét és terminológiáját megállapítani. Ebben a részben — nagy részt DuRietz nyomán — a könyvben használt biocönológiai fogalmak meghatározását is adom. A meghatározások első olvasásra sokszor meglehetősen tömöreknek látszanak, de ez elkerülhetetlen, ha világos, egyértelmű fogalmakkal óhajtunk dolgozni. A biocönológia fejlődésének legnagyobb kerékkötője idáig éppen a fogalmi zűrzavar, az egymásnak ellentmondó vagy pontatlanul meghatározott fogalmak használata volt. Ebben a tekintetben nem osztom Elton nézetét,aki máskülönben pompásan megírt könyvében egy helyen azt mondja, hogy nem látja értelmét az életközösségek „akadémikus osztályozásá-