Virág a házban és a ház körül [antikvár]

A VIRÁG AZ EMBER ÉLETÉNEK KÍSÉRŐJE Ma természetesnek vesszük, hogy a virágok egész életünket végigkísérik. Születésünk alkalmával édesanyánkat virággal köszöntik, a kis cseperedő gyermek anyák napján virággal rója le háláját édesanyja iránt. Névnapok, születésnapok ünnepi köszöntését sem képzelhetjük el virág nélkül. A virág a szeretet, a megemlékezés jele. Eljegyzés, esküvő, vendégek fogadása, színészek, művészek ünneplése alkalmával elmaradhatatlan dísz; nemzeti ünnepeink fényét emeli a növény, a virág. Kedves halottaink sírján a kegyelet virágai díszlenek. Hősök emlékművén a hála és megbecsülés koszorúi hirdetik halhatatlanságukat. Annyira megszoktuk mai fásított utainkat, gyepes, virágos tereinket, hogy talán észre sem vesszük már őket. Csak akkor éreznénk hiányukat, ha nem lennének. Képzeljük csak el a nagyvárosok kőrengetegeit virágok, dísznövények nélkül. A sok tégla, kő és szürke beton kietlenségében az emberek elkedvetlenednének, elfásulttá, rideggé válnának. Nemcsak szívet-lelket vidító hatása van a növényeknek, de igen komoly részük van az egészséges levegő kialakításában is. Gondolatban sétáljunk egy erdei ösvényen: mindannyian tele tüdővel szívjuk a friss levegőt, amit a növények jelenlétének köszönhetünk. Gondoljunk lakásunkra, mennyi bájt és kedvességet varázsolhatunk oda egy pár szál vagy néhány cserép virággal. Kísérjük végig a virág útját, hogyan és miként férkőzött az emberhez, hogyan lett az ember társa, kísérője. Talán a legrégibb időkben az örök Éva primitív szépérzéke, csinosítási hajlama révén került a tolldíszekkel és csecsebecsékkel együtt a virág az ember közvetlen közelébe. Valószínűleg valamelyik ősanyánk tűzte először hajába vagy övébe a virágot, hogy magát díszítse, csinosítsa — a vadászatból vagy a harcból hazatérő párját várva. Az ősi egyiptomi kultúra hagyta ránk a virágkultuszra vonatkozó legrégibb festményeket, írott emlékeket. Egyiptom képjele, a Nílus folyó szimbóluma a lótusz, a mi tündérrózsánk rokona (Nimphaea lotus) volt. Az ősi egyiptomi építészetben is megtaláljuk motívumait. Rendkívül fejlett volt — és ma is az — a japán virágkultusz, ami a buddhista vallással kapcsolatos. Itt a lótusz Buddha jelképe. A lótusz mellett komoly szerep jut az őszirózsának (Callistephus chinensis) és a krizantémnak (Chrysanthemum indicum). A krizantém a japán császárok virága volt, címerüket is díszítette. A „Krizantém rend"-et csak kevés kiválasztott kaphatta meg. Az apró kis japán kertekben is és a császár hatalmas parkjában szebbnél szebb krizantémok nyíltak. Sokat hallunk a cseresznyevirágzás ünnepélyeiről. Eredetét az ősi japán kultúrában