A fényképezés gyakorlata [antikvár]

A fényképezés gyakorlatáról ilyen kisterjedelmű munkában mindenre kitérni, hogy mind a kezdő, mind a haladó, sőt magasabb képzettségű amatőr is megtalálja maradéktalanul az őt érdeklő dolgokat, rendkívül nehéz. Megállapítottam, hogy ez csaknem lehetetlen, és éppen ezért úgy döntöttem, hogy ezúttal azokhoz szólok, kik már túl vannak a kezdet nehézségein, iparkodnak felvételeiknek akár saját elgondolásaik, vagy másoknál látottak alapján művészi jelleget adni. Gondolok itt a családi, üdülési felvételekre. De tovább megyek. Hogy a magyar amatőrök az utóbbi három évtized alatt nemzetközi viszonylatban sikert sikerre halmoztak, és ennek következtében világszerte általános tekintélyre tettek szert, annak a kitartó munkásságnak és természetesen bizonyos rátermettségnek is köszönhető, mely ezt a gárdát jellemzi. Sokan közülük segítségben és oktatásban részesültek a tapasztaltabbak részéről, de voltak olyanok is, akik saját maguk verekedték át magukat az első nehézségeken és egy éveket vesztettek, míg odáig jutottak, hogy munkáikkal megjelenhessenek a nyilvánosság előtt. És ezek nem is voltak oly kevesen. Ma már jobb a helyzet ilyen szempontból, de biztos vagyok benne, hogy sokszor adódnak még problémák a haladottabb amatőrök részére is; ezeknek a megoldásában szeretnék segítségükre lenni, hogy minél szebb eredményekkel öregbítsék a magyar fényképezés hírnevét. Elsősorban oly kérdésekre térek ki bővebben, amelyek több évtizedes munkásságom alatt legtöbbször vetődtek fel, s azokra még, amelyekben tanácskéréssel fordultak hozzám. Ebbe a második csoportba tartozik pl. a gépvétel vagy gépcsere problémája, ami egy-egy amatőr életében többször is felbukkan, a szabadban készülő portré körüli nehézségek, a háttérválasztás fontosságának felismerése és még jó néhány kérdés, amely zsákutcát jelenthet a fotográfus számára.