Városokon keresztül [antikvár]

Részlet: Szállodába se mentem, hanem a repülőtérről egyenest a városba. Marianne tényleg várt a Reprében. S mert nagyon szerelmes Ő belé, hát a várost is nagyon szereti. Igaz, később kijelentette, hogy bizonyos idő után mindkettő az idegekre megy, s ezért legközelebb el is utazik. Nekem nem volt alkalmam hasonló tapasztalatokat tenni, hiszen mindössze pár napig maradtam ott s Őt is csak nehány rövidke óráig láttam, mikor egyik délután kalauzolásomat átvette. Addig Marianne vezetett. Mikor autóba szálltunk, német nyelven megmagyaráztam a sofőrnek, hogy a várost szeretném látni. Lelkes és bizonyára kifejező szavalatomból mindössze annyit értett meg, hogy idegenek vagyunk, viszont a karommal leírt hadonászásokból kisütötte, hogy neki a városban kell össze-vissza mennie. Köztudomású, hogy az egész világon a sofőrök ismerik legjobban a várost s ha oly utasra akadnak, aki nem korlátozza őket sem útirányban, sem időben, akkor azt elviszik minden lehető zugba, talán még olyanba is, ami nincs. Ezért teljes nyugalommal bíztam magam a sofőrre. Mariannenak más volt a véleménye. Azon a címen, hogy ő már hónapok óta van Prágában, kitünően ismeri a várost, sőt csehül is tud, ő vette át a kormányzást.