Bővebb ismertető
ő/őszóAhol hajnalban a kelő Nap fényes orcáját a tocsogók fodros vizében fürdeti meg, s a sejtelmesen hullámzó - pipacsok, meg búzavirágok szegte - gabonatáblákban törülközik meg, ahol az embert pirkadatkor harsány kakasszó, meg lelket simogató harangszó ébreszti, ahol a réteken őzek suhannak, a bozótokban nászi ruhájukban pompás fácánkakasok feszítenek, ahol tavasszal meggyesek és almások illatos virágai menyasszonyi fátyolként lebegnek a légben, ahol a gyermekláncfű virágai terítenek ékes sárga szőnyeget a vándor lábai elé, ahol a sápadt árvalányhaj integet sejtelmesen a langyos fuvallatban,azon a tájon, ahol a merészen bucskázó bíbic hangos sikongatóssal terelgeti a selymes fűben megbúvó csibéit, ahol a cikázó fecskék vidám csicsergése, a gólyák kelepelése, a rigók füttye szolgáltatja az ég muzsikáját, ahol a pásztortarhonya, meg a jóféle töltött káposzta illata ingerli a gyomrot, ahol honfoglaló eleink Árpáddal az élükön kötötték meg a vérszerződést,ahol még oly természetesnek hat az emberek köszöntése: Adjon Isten!", ahol még fergeteges a csárdás a lakodalmakban, ahol fürge halak ingerlik a pecásokat a vizekben, ahol a bódító illatú akácosok kínálják az árnyat, meg az aranyló mézet, ahol a posza homok illatos szőlőt, zamatos gyümölcsöt terem, ahol a bodoglári buckák között, a galagonyásban órákon át élvezheti az ember a csendet, ahol még ma is illatos vadvirágokból kötött bokrétát tűzhet a kalapja mellé,ahol egy fenséges paripa hátáról kissé magasabbról" élvezheti a természet fenséges szépségét, s töltheti el szívét-lelkét a páratlan érzés, amikor két élőlény szinte egybeforr, a ló és lovas határtalan boldogságba belefeledkezve vágtat bele a végtelen pusztába, ott, ahol sajgó végtagjaikat áztatják az emberek a lágyan simogató termálvízben, ott, ahol az apró, fehér tanyák a déli napfénytől hunyorogva bújnak meg az árnyékban,ahol az itt élők múltban gyökerező bölcsessége a jövőbe vetett hittel, a szívós élniakarással párosul, ahol este szelíden tér meg az állat a vackára, a madár a fészkére, ahol a munkában megfáradt Nap áldott orcáját a sömlyékek vizében mossa meg, mielőtt az alkonyi égen átadja helyét a sápadt Holdnak,ott van ci Kiskunság, ott van Kiskunmajsa, ahol az emberek őszinte tisztelettel, nyitott szívvel és tárt kapukkal várják azokat, akik még szeretik és értékelik a mindennapok egyszerű csodáit.Kiss Károlypolgármester