Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának harmadik 4 éve [antikvár]

Ajánlás Kedves Olvasó! A megyei önkormányzatiság újkori történetének harmadik évkönyvét ajánljuk figyelmébe. Könyvünkben - miként az előzőkben is - számot akartunk adni arról az izgalmasan szép és nyughatatlan korról, melyet a megye lakosságával önkormányzatunk közösen élt meg. Az elmúlt négy év, a harmadik eiklus a megye történetéhe mint a nagy küzdelmek időszaka kerülhet be. E küzdelmeket meg kellett vívnunk a természettel, a társadalmi, gazdasági viszonyainkkal és a politika ránk kényszerített személyes (kicsinyes) játékaival is. Ezek szorításában, esetenként e kényszer forgatókönyve szerint tettük, tehettük a dolgunkat. Zilahi József halála után - az ő rendkívüli szervező erejének, tekintélyének híján - a politikai konszolidáció fenntartása, a vállalt, megkezdett út folytatása nem volt könnyű. Sikeres megvalósítása csak a megyéért felelősséget érző és vállaló képviselők összefogásával és stabil, jól képzett szakapparátus támogató munkájával vált lehetségessé Életünk természetes menete által keletkezett gondok, feladatok sokaságát ciklusunkban tovább szaporították a nem várt rendkívüli események, a hó, a jég, ciánszennyeződés, halpusztulás, árvizek és a gátszakadás. Felsorolásuk is dermesztő, de talán a majdani generációk emlékezetében a nagy beregi árvíz és újjáépítés, amit átéltünk, aminek részesei voltunk, az ennek nyomán megjelent összefogás egy pozitív üzenet lehet korunkról, rólunk. Mindezek mellett a hétköznapi és ünnepi feladatokat is el kellett látnunk. Legkisebb falva-inkban is ünnepeltük a millenniumot, emlékműveket állítottunk, emlékhelyeket jelöltünk meg és bensőséges ünnepségek keretében millenniumi megyei zászlót, millenniumi nyilatkozatot adományoztunk valamennyi településnek és intézménynek. Eközben a megyét éltetni, fejleszteni és működtetni kellett. Ami ebből a mi dolgunk volt - intézményeink zavartalan működtetése, a feladatellátás koordinálása, a megye képviselete és reprezentálása, a hazai és a határon átívelő regionális együttműködés fejlesztése, a szűkebb és tágabb integrációs kapcsolatok építése. Mindezekben helytálltunk, és a megye érdekét felelősséggel, sikerre! képviseltük, ügyünket támogató barátok, felelős szervezetek sokaságát megnyertük. Bár megyénk az említett nehézségek ellenére is intézmények, gazdasági szervezetek modernizálódásával, az infrastruktúra továbbfejlesztésével, a szolgáltatások korszerűsítésével, a szellemi élet gyarapodásával tovább gazdagodott, elégedettek mégsem lehetünk. Tudjuk, hogy gondjaink többsége (pl. népszaporulat, foglalkoztatás, infrastruktúra, szociális helyzet, stb.) ciklusokon átívelő feladat. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy ciklusunkban a felzárkózás küszöbéhez elvittük megyénket. Hazánk európai integrációjával együtt járó lehetőségek fogadását jól megalapoztuk. Ebben a küzdelmesen szép és felemelő munkában iparkodtunk együtt dolgozni megyénk valamennyi önkormányzatával, vállalatával, váUaíkozójáva! és intézményéve!, a pártokká! és a civil szervezetekkel. A felelős segítő együttműködésért mindenkinek köszönettel tartozunk. Külön kell a köszönet hangján szólni Nyíregyháza város vezetéséről, képviselőtestületéről és polgárairól. Négy év egy megye történetében akár egy röpke epizódként is aposztrofálható. Az általunk megélt négy év a mi évezredet fordító generációnk közös története. Könyvünk erről szól, azaz rólunk, munkánkról, küzdelmeinkről és a még ránk váró tennivalók sokaságáról. dr. Helmeczy László