Petőfi nyomában jártak [antikvár]

Petőfi Sándor, Kiskunfélegyháza lánglelkű költője csupán 26 évet élt, és ebben a 26 évnyi életében annyi jelentős alkotás került ki a kezei közül, melyhez másoknál akár több emberöltőnyi élet is kevés lett volna. Petőfi zsenialitása, szókimondó őszintesége, az egyszerű néphez szólni tudó költői nagysága, szellemének lángja felgyújtotta a szunnyadó Magyarország minden néprétegének az elnyomástól való szabadulni vágyás óhaját. Petőfi zsenialitása csodálatra méltó, és költői nagyságát bizonyítja, hogy verseit számtalan nyelvre is lefordították. Petőfi Sándor Kiskunfélegyháza költőóriása, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Németh G. Béla irodalomtörténész A magyar irodalom története című művében azt írja róla, hogy: „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ö az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában." Számunkra, kiskunfélegyháziak számára mindig is kiemelt jelentőséggel bírt a Petőfi hagyomány, és a Petőfi-kultusz ápolása. 188 éve már, hogy megszületett a géniusz, Petőfi Sándor, emlékének lángját azóta is tápláljuk, ápoljuk Kiskunfélegyházán. Mi, kiskunfélegyháziak hisszük és valljuk, hogy Petőfi Sándor városunkat tekintette születési helyének, és hivatkozunk is mindig a Szülőföldemen című versére, mely Kiskunfélegyházáról szól, és melyben a mi Petőfink azt vallja: "Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon. Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele. Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!"