Nemzedékről nemzedékre [antikvár]

Részlet a könyvből:KöszöntőA békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium 2009-ben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját.Jubileumi kiadványunk emlékezés mindarra, ami megtörtént velünk, tisztelgés élő és már elköltözött barátaink előtt, hajdani élményeink fényképes tükörcserepeinek foglalata.A fényképalbum lapozgatása közben kisebbségi sorsunk történelme tárul elénk. A kisebbségi lét vállalása sohasem könnyű, hiszen sajátosságaink méltóságának szellemi megőrzése van ránk bízva, és ez igazi kihívás, jellempróbáló nagy feladat!Intézményünk hat évtizedes története során az értékközpontúság és a tolerancia egyensúlya alapozta meg a nevelés és oktatás folyamatosságát.A szlovák iskola belső, szeretetteljes világa, emberformáló légköre nemzedékről nemzedékre jelent életre szóló, meghatározó élményt. Intézményünkben a magas szintű ismeretátadás mellett közösségteremtés zajlik. Ez az az örökség, amelyet diákjaink őriznek és továbbadnak, amely segítségével a mai teljesítményorientált világunkban a szlovák iskola növekvő tanulólétszámú, élő közösség, amelyben a diákok képességei, tehetsége egyénenként is fontosak, hogy ők maguk is felismerjék értékeiket, hogy azzal önmaguk és közösségünk hasznára lehessenek.Pecsenya Edit igazgatóAz elmúlt hat évtized során tanáregyéniségek erkölcsi tartása, szerénysége és szellemi kisugárzása formálta a tanítványok személyiségét, a szlováksághoz való kötődését, s nevelt a szlovák nyelv és kultúra tiszteletére, szeretetére. Az egykori tanítványok a mai szlovák kisebbségi közélet, kultúra, tudományos kutatás, oktatásügy meghatározó egyéniségei, orvosok, mérnökök, jogászok, tolmácsok, újságírók, közgazdászok, társadalmunk megbecsült tagjai, akikre méltán vagyunk büszkék!Gyorsan változó világunkban keressük az alkalmazkodás számunkra leghatékonyabb formáit, miközben kisebbségi létünk megőrzésének torokszorító felelősségét érezzük.Az Európai Unió történelmi kisebbségének oktatási intézményeként az eredményeinkből fakadó önbizalommal, a városalapító őseink iránti tisztelettel, a nevelőmunka iránti alázattal végezzük munkánkat és nemzedékről - nemzedékre adjuk át azt, ami együvé tartozásunkat erősíti.E gondolatok jegyében ajánlom kiadványunkat diákjainknak, pedagógusainknak, szlovák és magyar barátainknak, támogatóinknak egyaránt.Lászik Mihály:A békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium hatvan éveMeri bölcsesség költözik szívedbe és felvidítja lelkedet a tudás" (Példabeszéd 2,10)Csabai iskolák 1945 előttMagyarországon a két világháború közötti évtizedekben a hivatalos állami és egyházi oktatáspolitika a magyar nyelv és kultúra erősítését, a magyar kultúra szuprementációjának biztosítását célozta meg. Ennek eszköze volt a 19. század második felétől a szlovák többségű illetve szlovákok lakta településeken elindult magyarosítás. Ez a folyamat sokszor erőszakos formákat öltve károsan befolyásolta, háttérbe szorította a szlovák nyelvoktatást.A magyarosítás legfőbb eszközei az elemi népiskolák voltak. Az állam által létrehozott elemi népiskolák oktatási nyelve nemzeti településeken is kizárólag a magyar nyelv volt. A katolikus és evangélikus egyház által fenntartott elemi iskolákban a 19. század második felétől felhagytak az azelőtt évszázadokig természetes módon, a túlnyomórészt szlovák ajkú paraszti származású tanulók anyanyelven történő, egynyelvű oktatásával.A két világháború között több, mint 50 evangélikus elemi iskolában folyt szlovák nyelvoktatás. Ezek az iskolák a törvényi besorolás szerint úgynevezett C típusú magyar-szlovák iskolák voltak (kettő kivételével). Tantervük szerint szlovák nyelven tanították az írásolvasás tantárgyakat - elsősorban a hitoktatás eredményességének biztosítása céljából - valamint a hitoktatás nyelve is a szlovák volt. A hitoktatás alapját a biblikus cseh nyelven íródott egyházi irodalom adta. Ez a fajta oktatás, amely az anyanyelven való írást-olvasást célozta meg heti egy-két órás csatlakozó órák formájában, a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódott, nehezen fogadható el megfelelő, minőségi, színvonalas, nemzetiségi oktatási formaként annak ellenére, hogy aránylag nagyobb tömegeket érintett. A magyarországi szlovákok nagy többsége még csak nem is ilyen iskolákba, hanem teljesen magyar iskolákba járt.Az evangélikus egyházkormányzat szembehelyezkedett az anyanyelvi oktatás hatékonyságának növelését célzó törekvésekkel azzal az indokkal, hogy a szülők a magyar nyelv oktatását tartják fontosnak, beérik a heti 1-2 órás szlovák írás-olvasás és hittan tanításával, illetve azzal, hogy nincsenek meg az oktatáshoz szükséges személyi feltételek.Magyarországon a tárgyalt időszakban nem működött szlovák nyelvű középfokú oktatás, felsőfokon a tanítóképzőkben és a teológiai karon a hallgatók heti 2 órában tanulták a szlovák nyelvet. A szlovák nyelvű középfokú és felsőfokú oktatás hiánya miatt a magyarországi szlovákok magyar közép- és felsőfokú tanintézetekben tanultak tovább. Ennek következtében túlnyomó többségük elmagyarosodott, a magyar értelmiség részeként nem egyszer maguk is a magyarosító törekvések előmozdítóivá lettek, ill. indifferenssé váltak nemzetiségük iránt. A szlovák műveltségű és öntudatú értelmiség meggyengült, háttérbe szorult, nem egyszer politikai zaklatásnak és megfigyelésnek volt kitéve.Az említett időszakban Békéscsabán a helyi egyházi vezetés kezdeményezései és szándékai ellenére hasonló volt a helyzet. A Horthy korszak utolsó évében négy állami elemi iskola, 1 katolikus elemi iskola és 13 evangélikus elemi iskola működött 3905 tanulóval.Az evangélikus iskolákban az 1948-ban végrehajtott államosításig folyt szlovák nyelvoktatás a fentebb említett formában.A két világháború közötti időszakban az anyanyelvi oktatás helyzete, a nyelv kiszorulása a közéletből, az anyanyelv visszaszorulása a magán-és hitéletbe, társadalmi presztízsének csökkenése, az anyanyelvet, kultúrát közvetítő intézmények hiánya, modern szlovák köznyelv kialakulásának akadályozottsága (a liturgia nyelve a biblikus cseh nyelv volt) teszi értelmezhetővé