Lenin alakja a Magyar szobrászatban [antikvár]

A Magyar Tanácsköztársaság idején tartott május 1-i felvonuláson Lenin szobrát is láthatták a felvonulók az ünnepi díszbe öltözött városban, az idő és az ellenforradalom ezt azonban nem őrizte meg számunkra. A két háború közötti időszakban néhány érem jelezte csak, hogy a magyar szobrászok nem felejtették el a proletár forradalom vezérét. A II. világháború után lassan éledő város és ország közterein a felszabadulást jelképező emlékművek jelentek meg először. A kiállításokon azonban már feltűntek az első Lenin portrék. A személyes élmény, azaz az ábrázolt közvetlen ismerete helyett a kommunista eszmékkel való azonosulás volt az alkotók ihletője. Népi demokratikus államrendünk erősödésével, a szovjet állam szervezőjének portrészobrai, a pártszékházak után más középületekben is helyet kaptak. Az egyéni kezdeményezésre, saját elképzelés alapján készült művek helyét felváltotta a hivatalos megrendelések, megbízások, pályázatok sora. A mellszobrok feleltek meg leghamarább a kívánalmaknak. A jó köztéri szobor azonban hosszú ideig váratott magára. Egyet-egyet sikerült vidéki városokban felállítani, de az országos pályázatok általában nem hoztak kielégítő eredményt. Aki egy portréban meggyőző és maradandó művet képes alkotni, nem feltétlenül állja meg a helyét az emlékmű szobrászatban, hiszen az emlékmű fűfaja több alapvető és sajátos feltételt kíván.