"Komádiba, Tótiba, bocskorban jár a liba" [antikvár]

BEVEZETÉSA VIZSGÁLT TÉMA A MAGYAR FOLKLORISZTIKÁBANÉrtekezésem témájául a magyar folklóralkotások azon csoportja szolgál, melyeket általában falucsúfolók (helységcsúfolók) vagy rátótiá-dák névvel tart számon a magyar néprajzi szakirodalom.A falucsúfolók valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokásostól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott (vagy éppen ravaszságból ostobának tettető') cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki.1 A falucsúfolóban kifejezésre jut a közösség ítélete szerinti helytelen viselkedés mellett a környező' településektől elütő, jól érzékelhető' másság, különbözó'ség.A falucsúfolókat egyik falu mondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Kifejezve az adott közösség kapcsolatrendszerét, gondolatvilágát, humorba öltöztetett sajátos szemléletét, a többi falutól elütő másságát, melynek során észreveszik és kigúnyolják a másik hibáját, de a sajátjuk előtt vaknak bizonyulnak. A falucsúfolók jellemzője a túlzás és a nagyítás, az irónia eszközeinek alkalmazása. Gyakori bennük a természetfeletti motívumok, továbbá ismert személyek és helyek szerepeltetése a hitelesség igénye nélkül. Gyakran a megtörtént komikus esetekből válnak falucsúfolók.Kovács Ágnes megfigyelései szerint egy részük szívósan, hosszú ideje tapad egy-egy faluhoz. Ezek olyan tréfás ráfogások, melyeknek1 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon, 2. k. Bp 1979, 29-30.7