Jogvédők a nemzet szolgálatában [antikvár]

Minden új könyvnél - még a gondolata megszületése legelső pillanatában - elodázhatatlan a kérdés, hogy miért íródna és kinek íródna. Most sem volt ez másképp, és - mint a könyv elkészítésére felkért íróember - örömmel jelenthetem, hogy a legeslegelső pillanatban világosan, szent meggyőződéssel láttam mindkét kérdésre a feleletet. Ennek a könyvnek azért kell - kellett - megszületnie, amiért előbb vagy utóbb a jónak, az igazságnak, a tisztességnek is meg kell születnie, és el kell foglalnia az őt megillető helyet a világban. Még a mi kis magyar világunkban is. A közvélemény által leginkább Zétényi Zsolt, Gaudi-Nagy Tamás és Grespik László - vagyis, mint kiderül, a „három oroszlán" - nevéhez s legalább ennyire Morvai Krisztina személyéhez kötött közjogi küzdelem legújabb kori történelmünk olyan időszakában támadt fel s nyert egyre táguló teret, amikor a törvényalkotó és végrehajtó hatalom intézményei és tisztségviselői (ide értve a rendvédelmi szerveket is) egyre gátlástalanabbul éltek vissza választásokkal legitimizált helyzetükkel, politikai erejükkel. A demokrácia díszletei között, demokratikusnak nevezett színjáték közepette, rendteremtés ürügyén egyre féktelenebbül, mértéktelenebbül élt az öncélú, hatalomóvó önkényességgel. Mindez 2006 őszén, a hírhedt „őszödi beszéd" nyilvánosságra kerülése után csúcsosodott ki. '56 megtorlását felidéző eltökéltséggel és brutalitással támadt a hatalom a békés ünneplőkre, tüntetőkre, szabad véleménynyilvánítókra, nem riadva vissza az életek veszélyeztetésétől, maradandó sérülések okozásától. Az ellenállásra, szabadságharcra adott válaszként - a kádári évtizedek után - újra politikai foglyok kerültek börtönbe. Vajon kik (voltak) ennek a „rendszerváltozós" történelmi időszaknak a legfőbb veszélyeztetettjei? Mindazok, akik tevőlegesen kifejezték a hatalommal szembeni ellenállásukat.