Gondolatok a virágok városában [antikvár]

Bevezető Gondolatok a virágok városában Ezerkilencszázharminchárom esztendő szaladt el a világgal a kis Jézus születése óta. Szemünk árnyékát még pislogó gyertyafény törte át, még éreztük a viaszgyertyák keserű illatát és a fehér krizanténumok ravatal közeli fejbólintását is vetítette az emlékezés fájó szívünkre. Édesapám, a nekem oly kedves és szép kisfalu, Istvándi főjegyzőjének esőáztatta temetésének jelenetei zaklatták szívünket, mikor onnan egy köhécselő teherautó fülkéjében elindultunk új életet kezdetni Édesanyámmal, két kicsinyke testvéremmel a bizonytalan, ködös jövendőt ajánló város, Kaposvár felé. Hatvannégy esztendő rakta terhét azóta itt a vállamra, négy év egyetemi lét és három év pécsi számkivetés mellett itt vezetett az élet, a sors a közelgő naplemente felé. Nekem ez az akkor még kisváros az otthonommá szépült, az utcák, terek, épületek és az emberek emlékeket sugároznak felém. A változó világáramlatok sodrában biztos helyet és teret, otthont és megélhetést biztosított számomra a szeretett Kaposvár. Sétálván a ma ismét virágokkal széppé és nemessé varázsolt, püspöki székhelyű, egyetemi városban gondolatébresztő mondatok születnek bennem. Ezek közlésére vállalkozott a Kaposvári Polgár, és most, amikor a fuldokló pénzzavart teremtő jelenben egyenlőre hallgatásra kényszerül a hetente megjelenő újság a Kaposvár Polgáraiért Egyesület úgy gondolta, legyenek és maradjanak meg a lapokban megjelent cikkek egy könyvecske segítségével. Ez a könyv megjelenésének célja. Köszönet mindazoknak, kik segítőtársak voltak, és reményeim szerint még sokáig lesznek városépítő, várost féltő munkáimban. Kaposvár, 2007júniusa Szigetvári György Ybl díjas, aranydiplomás építész 5