Erdély-Székelyföld - Ősz a havason [antikvár]

A természet által feldíszített tájszépség egyre több csodát nyújt, a bűvös erő ellenállhatatlan varázzsal halmozza el a Székelyföld vidékeit. A megörökített pillanatok sokasodnak, s a szívvel-lélekkel látó-halló gyűjtők szeretnék megosztani az őket lenyűgöző gyönyörűséges élmények töredékét. Azt a töredéket, amely az Erdély - Székelyföld című honismereti fotóalbum-sorozat egy-egy kötetének mintegy 3000 fotójából albumba kerülhet, s melyek a tavasz, a nyár, az ősz s a tél pillanatait tükrözik. A Tél a havason című irodalmi fotóalbum az 1995-ig készült téli természet válogatott felvételeit kínálta a téli táj szerelmeseinek, s íme itt a folytatás. Közel hat év elteltével a varázslatos, szolid harmóniává szelídülő őszi pillanatokból kínálunk néhányat a befejezett Hargita megyei gyűjtésből. Azokat a pillanatokat tartalmazzák a felvételek, amelyek tükrözik, hogy: „Elfáradt a nyár megsárgult-megsápadt, könnyezik - vetkőzik. Dús gyümölcsét Ölében tartja még az ősz... " (Terpál Péter) A képekhez válogatott versek lágy harmóniát alkotnak a bemutatott táj hangulatával, s a hat év alatt bennünk (gyűjtőkben) felgyülemlett érzéseket is kifejezik. A csendes csodák, melyeket ez a táj a lelkünk mélyébe kitörölhetetlenül leírt, múlás nélkül megmarad azoknak a csodálatos hargitai embereknek az emlékével együtt, akik támogatták munkánkat, akik segítő kezet nyújtottak a buktatóknál, akik örök emberi jellemvonásaikkal EMBERKÉNT álltak mellettünk. Köszönjük. Lelkünk még csordultig telve a múlt emlékeivel, de utunk már Háromszék ugyancsak meseszép tájaira vezet, ahol reményeink szerint hasonló körülmények között folytathatjuk a gyűjtést. Talán egy-két év múlva a háromszéki tavasz és nyár fotóiból adhatunk közre egy hasonló válogatást. Kívánjuk, hogy az elfáradt nyarat követő őszi színpompa varázslatos világát bemutató albumunk - Reményik Sándor által megálmodott - Csipkebokorként okozzon öröm-élményt: „Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja. Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, a lángjában az Isten megjelent." Veszprém, 2001. február hó Lőwey Lilla