...Emlékezzél meg az egész útról... [antikvár]

ELOSZOAmelyek megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg " int levelében az apostol. Ezzel a lélekkel olvassuk a régi iratokat, azokat is, amelyeket az idő már megfakított, és azokat is, amelyek ezek alapján már nyomtatásban is megjelentek. S hozzátehetjük azt a tapasztalást, amit a nagyszüleinktől, szüléinktől, hittestvéreinktöl hallottunk, és végül mindazt, amit mi az Úr kegyelméből megélhettünk magunk is.A gyülekezet és az iskola történetét pontosan összeállítani nem könnyű feladat. Több oka is van ennek: a régmúltban a nyomtatás hiánya, a kézzel papírra vetett feljegyzések zömét megsemmisítő háborúk, ellenségeskedések, Európa és főleg Magyarország viharos történelme és végül a krónikások eltérő szemlélete, az összehasonlításoknál is kitűnő pontatlanságok, a dokumentumokat enyészetnek adó felelőtlenség.Mindezekből kiindulva nem biztos, hogy csak az igazat és a valót" veti papírra az ember, de mentségemre legyen mondva - törekedtem erre. Ennek ellenére szükségét láttam az újbóli összegzésnek, mert a rohanó mai világban az embereket - bár a kutatás és a tárolás eszközei soha nem látott módon kiszélesedtek - egyre kevésbé érdeklik a gyökerek, a minket protestáns útra térítő történelem, az ezt lehetővé tevő kegyelem.Mégis bízom abban, hogy lesznek majd olyanok, akik elolvassák ezt a kis összeállítást - hisz eleink a történések egy részét már rögzítették -, és bizonyára majd teljesebben tovább is írják azt.Addig is: gondolkodjunk el a küzdelmes múlton a felemás, ellentmondásos jelenben, hisz gyülekezetünk mindig igazi, küzdő közösség volt, amely csak híveinek legnagyobb áldozatkészségével tarthatta fenn magát. Visszatekintve a többszázados gyötrelmes és mégis gyönyörű múltjára, hálatelt szívvel tehet vallomást: Mindeddig segítséggel volt nékünk az Űr! Egy pálcával ment át a Jordán vizén, és most is (még) szép serege van. Aki mindent megcselekedhet, annak áldassék szent neve!