Az Esztergom-Belvárosi Olvasókör és Gazdakör Egyesület története [antikvár]

AZ OLVASOHOZ Ez a kis kötet Esztergom egyik nagy hagyományokkal rendelkező városrészének mindennapjait, az ott élőknek a fennmaradásért, az előrejutásért folytatott küzdelmét tárja az olvasó elé. A fennmaradt írások tanúsága szerint alig néhány hónap múlva éppen 120 esztendeje lesz annak, hogy megalakult az Esztergomi Polgári Olvasó és Társalgókör, melyet egy ideig Esztergom Belvárosi Polgári Olvasókör, majd Esztergom Belvárosi Katolikus Olvasókör néven ismert és becsült minden esztergomi polgár. 1919-ben elkészüh a Simor János utcai új székház, mely a város legnagyobb kulturális intézményeként szolgálta immár nem csak tagsága, hanem esetenként az egész város társadalmi, kulturális életét. A második világháborút követően, 1950-ben az akkor hatalomra jutott diktatúra felszámolta az egyesületeket. Erre a sorsra jutott a Belvárosi Katolikus Olvasókör is. Vagyonát szétosztották, tagsága visszahúzódott a közélettől. Az épület 1950 -1956-ig a magyar néphadsereg tiszti klubjának, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtását követően a Szovjet Déli Hadseregcsoport Központi Művészegyüttesének adott otthont. Az 1980-as évek elején távoztak a szovjet katona művészek, s a ház városi tulajdonba került. A rendszerváltást követően újjászerveződő városi közéletben megfogalmazódott az igény a hajdan volt közösség felélesztésére. 1994-ben megalakult a jogutód, az Esztergom Városi Gazdakör Egyesület. Fontossá vált az elődök munkájának megismerése. Ezért születhetett meg ez a könyv, mely számba vesz mindent, amit ma az Olvasókör múltjáról tudhatunk. A száraz tényeket élvezetes színes olvasmánnyá oldják azok a fényképek és dokumentumok, amelyeket az egykori köri tagok és családtagjaik bocsátottak a kiadó, a szerző rendelkezésére. Érdekes és figyelemre méltó az is, ahogyan az emlékezet őrzi az Olvasókörben történteket. Baják István Lévay Jánosné és Tátrai László visszaemlékezése segít felidézni azt a hangulatot, s azokat az eseményeket, amelyek az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején e közösség s az épület mindennapjait jellemezték. Nem lenne teljes a kép, ha nem rögzítenénk és dokumentálnánk az Esztergom Városi Gazdakör Egyesület megalakulását, s a tényt, hogy jogos örökösként ismét birtokba vette az elődök által emelt székházat. A múlt ismerete segítse hozzá a Gazdakör tagjait ahhoz, hogy ismét színes és gazdag közélet színhelyévé váljon a Simor János utcai székház. A szerző