Bővebb ismertető
Az emberiség történetében vannak olyan sorsfordulók, amelyek hosszú évtizedekre, vagy évszázadokra meghatározzák egy nemzet életét. Népünk történetében ilyen sorsforduló 1945. április 4-e. A szovjet Vörös Hadsereg felszabadító harcai megnyitották népünk előtt a szabadság útját és lehetővé tették, hogy lerázva a földesúri és kapitalista bilincseket, meginduljunk azon az úton, mely elvezetett a kizsákmányolás megszüntetéséhez, a szocialista társadalom építéséhez. Hosszú és küzdelmes utat tett meg dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével, míg eljutott jelen fejlődésünkhöz. Meg kellett küzdeni a földet visszakövetelő reakcióval, a gyárat visszakövetelő tőkésekkel, a régi rendszer különböző csoportjainak mindenféle restaurációs kísérleteivel. El kellett takarítani a háborús romokat, biztosítani kellett az üzemek normális termelését, s egy lerombolt és kifosztott országban életet, kenyeret kellett adni a dolgozók millióinak. Szép és nemes, de rendkívül nehéz feladat, melyet csak olyan politikai vezetés valósíthat meg, amely teljesen eggyé forrott a nép millióival. A felszabadulás utáni években, határozott osztályharcos politikájával a kommunista párt bebizonyította, hogy alkalmas a legszélesebb tömegek vágyainak a megfogalmazására, a szocialista forradalom vezetésére. A párt következetes ideológiai és politikai harca eredményeként 1948-ig a különböző polgári és kispolgári politikai pártok és csoportosulások fokozatosan kiszorultak a hatalomból, s az 1947-es választás, majd a két munkáspárt egyesülése után 1948-ban a hatalom tényleges birtokosa a munkásosztály lett. A politikai hatalom megszerzése után szabaddá vált az út a szocializmus építésének megindítása előtt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a szocialista gazdasági és társadalmi fejlődés megindítása kedvező körülmények között történt meg. Dolgozó népünk többsége feltétlen bizalmat tanúsított a Magyar Dolgozók Pártja politikája iránt és kész volt arra, hogy megvalósítsa a párt által eléje tűzött programot. A szocialista forradalom magyarországi győzelmével párhuzamosan győzött a szocialista forradalom a szomszédos országokban is, kialakult a népi demokratikus országok tábora, mely a Szovjetunióra támaszkodva meghiúsíthatta az imperialista agresszorok minden mesterkedését. Még sebek tátongtak az ország testén, az emberek tudatában még ott éltek a háború borzalmai, de ott élt az emberek lelkében a hit is, hogy annyi baj és szenvedés után megteremtjük a szabad emberek társadalmát, hol megszűnik a létbizonytalanság, a kizsákmányolás, s mindenki munkája és tudása alapján részesül a megtermelt javakban.