A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért 1917-1919 [antikvár]

A felszabadulás előtti évtizedek magyar történetírása igen keveset foglalkozott a történelmet alkotó nép szerepével, életével, sorsával. Ami mégis napvilágot látott, az a parasztság feudalizmus-korabeli történetéről szólt. A munkásosztály helyzetéről, mozgalmairól a "hivatalos" történettudomány monografikus munkákat nem adott ki, mindössze egy kezdő kutató doktori értekezése foglalkozott a dualizmus-korabeli munkásviszonyokkal. Az ellenforradalom korszakának nagy, reprezentatív összefoglaló műve (Hóman-Szekfő: Magyar történet) pedig az első világháború előtti időre néhány sornyi krónikaszerű adatfelsorolással intézte el a fejlődést előrevivő forradalmi osztály, a munkásosztály történetét. A munkásosztály történetének szándékos elhanyagolása összefüggött egyrészt azzal, hogy a burzsoá történetírás tagadta a társadalom objektív törvényszerűségeinek létezését, a társadalmi forradalmak szükségszerűségét és a fejlődési előbbrevivő hatásukat, másrészt a tömegek történelemformáló szerepét, és a történelmet általában a nagy emberek zseniális alkotásának tekintette.