A Fradi piros fehérben [antikvár]

Elnöki előszó Rákosi-korszak. Két szó egy kötőjellel, amelyek ma már a történelemkönyvek lapjairól köszönnek vissza. Generációk nőttek már fel és nőnek fel ezután is, akik ismereteiket már csak ezekből a könyvekből szerezhetik. Vajon, milyenek lesznek ezek az ismeretek, hitelesek? Nagyon nagy a felelősségük azoknak, akik az ilyen jellegű könyveket írják, szerkesztik. Az ő munkájuk alapossága sokak tudatát befolyásolja, befolyásolhatja. Ezért is örülök, hogy számítanak ránk, a még élő szemtanúkra, az utolsó mohikánokra. Egyre kevesebben vagyunk, akik még beszélhetünk erről a korról, korszakról. Beszélünk, nem úgy, ahogyan azt olvastuk, sokkal inkább úgy, ahogyan azt megéltük. Megéltük sikerekben és kudarcokban, örömben és fájdalomban, megéltük a zsigereinkben. Ezek az emlékek nem halványodnak, ezek az emlékek iflúkorunk lenyomatai. Említettem sikereket és kudarcokat. A sport a Rákosi-korszakban a sikerekről szólt minden sportágban, minden szinten. A rendszer kirakata volt, amit - lehet a módszereket kritizálni, sőt elítélni - jól működtettek, bizonyítják ezt az elért eredmények Igaz ez a labdarúgásra, a sportok sportjára is. Remélem, mint volt labdarúgónak, elnézik nekem ezt a minősítést. Ekkor volt válogatott szinten az Aranycsapatunk, ekkor voltak klubszinten is meghatározó csapataink. A Fradi meghatározó volt? A válaszom egy határozott igen. A korszak eredményeit nézve akár vitatkozni is lehetne ezzel a válasszal, de nem érdemes. Miért? Mert a Fradi, mint azt annyian, oly sokszor és oly különböző időkben leírták, mindig több volt, mint egy klub. Nagyon hamar „izmussá" tudott válni, ami unikum a magyar sportban. Határokon belül és kívül egyaránt rajongtak érte, szinte eggyé lett a magyarságtudattal, nem véletlen, hogy a nemzet csapatának is hívták. Mit kezdjen egy ilyen intézménnyel bármely rendszer? Szüntesse meg? Az öngyilkos politika lenne, erre a Rákosikorszak korifeusai sem vállalkoztak. Sokkal kézenfekvőbb, ha a saját képükre próbálják formálni, mint ahogy az történt is. A Fradi az ideológiai hadszíntér egyik fontos terepe lett, mint oly sok minden akkor ebben az országban. Jöttek a komisszárok, hogy teljesítsék a küldetésüket. Jöttek, beléptek egy egyesület falai közé és egy nem várt jelenséggel találkoztak, amire nem lehetett felkészülni, a falakból ugyanis sugárzott valami. Igen, ez a valami a fradizmus volt, az, amiről hiába beszélünk, igazából csak érezni lehet. Bebizonyosodott, a falakból sugárzó fradizmus fertőző. Még az ideológiailag mindennel felvértezett komisszárokat is képes volt megfertőzni, képes volt alakítani a tudatukon. Kibékíthetetlen kultúrák találkoztak és hatottak egymásra. Mert, egyfelől tény, hogy a nevétől és színeitől megfosztott Fradi is a rendszer egyik csapata lett, beágyazódott oda, másfelől viszont szintén tény, a Fradit, a fradizmust nem lehetett megtörni, ezt is túlélte. Túlélte, mint ahogy biztosan állítom, túl fog élni ezután is minden rendszert. Honnan tudom ezt biztosan? Nyolcvan év óta élek én is a fradizmust sugárzó falak között. Budapest, 2015. július 19. Rudas Ferenc (FTC Baráti Kör)