A Délmagyarország fél évszázada 1910-1960 [antikvár]

„Ahogyan az 1944 novemberében megindított Délmagyarország vállalta a közösséget a március 19-i hazaárulók által betiltott Délmagyarország demokratikus hagyományaival, úgy vállalja a kommunista Délmagyarország a közösséget azzal a Délmagyarországgal, mely tavaly novemberi megszületése óta úttörő lapja volt Magyarországon a függetlenség és demokrácia, a nemzeti összefogás gondolatának." RÉVAI JÓZSEF (1945) él évszázados történelmünket járta végig jubiláló lapunk, a Délmagyarország. Nagy történelmi, társadalmi sorsfordulóknak volt tanúja, az általános nemzeti haladás szószólója, néhány esetben kiemelkedően jeles szellemi irányitója országos ügyeknek. Fél százados történelmi utat járt, ebből a zivataros, zajos, robogós messzeségből jött a mi újságunk, mely most 1960. május 22-én ünnepli fennállásának 50. esztendejét, önkéntelenül jön a kérdés, hogyan és mennyiben vallhatja magáénak egy szocialista társadalom ezt a monarchiában indult politikai napilapot. Erre a jogosan feltett kérdésre megfelel az emlékkönyv. Mégis érdemes ide irni szűkszavúan, hogy ez az újság indulásától kezdve — kisebb időközöktől eltekintve — az általános progresszió egyik fontos szellemi tényezője volt Szegeden. Felbuzdult, határozott hangon szólt, hogy siettesse az avult monarchia elvérzését, tüntető bátorsággal morzsolgatta széjjel az első világháború monarchista vezéreinek hamis, nemzetes-katonás frázisait. Egyértelműen harsonázott, dicsőséges, szép jövőt hirdetett 1919-ben, az első proletárdiktatúra idején. A legalitás megőrzését — mely nem mindig sikerült — arra is felhasználta a Tanácsköztársaság bukása után, hogy elmarasztalja, leleplezze a kétségbeejtő szellemi és fizikai terrort, rettenetes tömegnyomort teremtő nemzetiszínű