Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:XII. PIUS Huszonötéves püspöksége ezüstünnepén szokatlan melegséggel és ragaszkodással hajolt meg nemcsak legmagasabb erkölcsi méltósága, hanem kivételes jelentőségű és értékű egyénisége előtt az egész világ. Tu es Petrus!... hangzott és hangzik Feléje olyan hangsúllyal és akkora bizalommal, amilyent csak a legritkábban csendit fel a történelem az emberiség ajkairól. Mintha mindenki önmagában átélt tanulsággal érezné, hogy XII. Piusnak időn és eseményeken felülemelkedő pápasága az igazság és jog határtalan és vigasztaló menedéke, az értelem és jóság világító és kibékítő megnyugvása, a léttisztelet és emberszeretet testvéri otthona. Csoda-e, hogy akkor, amidőn minden gondolat és érzés számkivetésben van, amidőn a legsötétebb indulatok szabadulnak fel az erők nyers lobbanásában, a világ még megmaradt emberi hangjának utolsó tisztaságával Hozzá kiáltja az élet megmentése vágyát: Tu es Petrus... A föld reménytelenül pusztuló sorsában XII. Pius az egyetlen bizalom az emberiségnek magát jobbra és többre tartó jövőjében. A hitnek ebben az egeket ostromló magányos, szinte elhagyatott harcában Ő a mai idők legnagyobb hőse. Ha nem volna Krisztus Urunk helytartója s a Tőle megjövendölt örökség osztályosa, akkor tragikusnak volna mondható. De így, amint imádságai és engesztelő önmegtagadásai vértelen heroizmusával küzd a világ lelkiismerete ébrentartásáért, egyedül, visszhangtalanul, be nem fogadottan, a nagyság-avató legnagyobb fájdalom remekénél is gyönyörűbb és fenségesebb. Az ember jósága és szépsége romlásának idején csak Ő őrzi az Ur békéjét és csendességét a maga alá zuhant lélek mélyén. Ebből az örvényből ma az egyetlen vigasztalás Őreá feltekinteni. S talán arra a hitre visszataláltató erő is egyúttal, hogy Vele higgyünk abban: Isten az igazság legjobb tudója.