Vendégkönyv [antikvár]

?HőLan.^ e^ij t/endé^Löni^uLöi Nagy lábosba helyezi fakanalát, aki nekidurálja magát, hogy ételről, italról, vendégfogadásról írjon. Ezekről a dolgokról ugyanis — a tapasztalatok alapján — mindenkinek van véleménye, mondhatnánk, „ért hozzá", no meg Magyarországon Krúdy Gyula óta nem könnyű e témáról eredeti hangvételű, színvonalas okfejtésbe bocsátkozni. Mégis nagyon örülök, hogy Sz.Koncz István barátom vette a bátorságot, és a felséges ételek, kiváló italok ajánlása mellett bemutatta a nagyszerű helyeket, ahol szakmájukat szerető, elhivatott mesterek buzgólkodnak, hogy vendégeik teljes elismerését elnyerjék. E sorok írójának van szerencséje közülük többeket ismerni, és csak ajánlhatja, hogy feltétlen bizalommal legyen irántuk a Kedves Olvasó, amikor az általuk vezetett „szentélybe" betér. E könyv megírására szerző már csak azért is jogosult, mert túl azon, hogy „ért hozzá" — pusztán amatőrként —, ismeri annak felelősségét, hogy mi az: valakit vendégül látni. Mert lényegében, amit mi gyakorlunk, kicsiben — amikor baráti társaságot hívunk, és saját főztünkkel vendégül látunk — ugyanazt gyakorolják a könyvben szereplő, kiváló szakemberek, nagyban. Miután többször részesültem abban a szerencsében, hogy a Vendégkönyv szerzőjének ízes ételeiből lakmározhattam, és vendégszeretetét él- : 1 ri: ; í ^ f Á ti ¦ .yi ü mm iMémm liiiiÉ sámlii-