Udvarhelyi varrottasok (nem teljes) [antikvár]

ElőszóA néprajzi, népművészeti kiadványok egyre élénkülő visszhangja arra késztette a kiadót, hogy népi fonalas mun-káinkat számba véve, olyan mintagyűjteményeket jelentessen meg, melyek a nagyközönséget tájékoztatják az egyes vidékek mintakincséröl, formanyelvéről s az egyes darabok készítési módjáról.A Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Hargita és Kovászna Megyei Irányító Központja a hetvenes évek folyamán aránylag kis példányszámban már kiadott néhány szép kiállítású mintakönyvet.Csiszér ImreKovács Dénes: Csikszeníkirályi keresztszemesek (Csíkszereda, 1974)-Csulak MagdaGazdáné Olosz Ella: 125 magyar szálánvarroU himzésminia. Árapatak (Sepsiszentgyörgy, 1972)Dr. Molnár IstvánMolnár KálmánKovács Dénes: Sóvídéki keresztszemesek (Csíkszereda, 1971)Seres András: Népi hímzéseink I. Barcasági csángó teányingek himzésmintái (Sepsiszentgyörgy, 1972)Seres András: Népi hímzéseink II. Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők himzésmintái (Sepsiszentgyörgy, 1973)Ezeknek a kiadványoknak akkora sikere volt, hogy a távolabbi megyék olvasói nem is igen juthattak hozzá. Pedig ezek a régebbi és újabb gyűjtemények, éppúgy, mint a népszerű népmese- vagy népdalkötetek, hivatottak elősegíteni az egyes vidékek sájátos tájszólásában megfogalmazott népi értékek, ez esetben népi hímzések második életét.A kötet anyaga földrajzilag nehezen körülhatárolható. Egészen tág értelemben Udvarhely környékének illetve az Udvarhely központú és a Pedagógiai Líceum hatósugarába' tartozó vidék népihimzés-világába nyújt bepillantást. A látszólag kissé rendszertelen gyűjtés értéke abban van, hogy felhívja a figyelmet az egyes patakok völgyében vagy domboldalakon meghúzódó, aránylag elszigetelt falvak egykori népi varrottasaira. Így az olvasó egyetlen kötet lapjain különböző tájegységek mintaváltozatait is megismerheti.Hímzésekben leggazdagabb a Kis- és Nagy-Homoród mentén fekvő Homoródalmás, Abásfalva és Homorőd-keményfalva. De szép anyaggal síjerepel a Nagy-Küküllő felső folyásánál fekvő Zetelaka s a Nagy-Küküllőbe ömlő Gagy- és Mogyoró-patakok völgyében meghúzódó Siklód, Etéd, valamint Kis- és Nagysolymos és Szenterzsébet. Számos minta és adat került még a Derzs patak melletti- két faluból, Derzsröl és Muzsnáról, a sóvídéki Parajdról és Sófalváról. Az erdővidéki Bibarcfalva és Vargyas hímzései már átmenetet képeznek az udvarhelyszékiek és a három-székiek között. A Kis-Küküllő menti Kiskend lepedőszélmintája összehasonlítási alapul szolgál, és segit az Udvarhely vidéki sajátosságok megismerésében.A Székelyudvarhelyi Kollégium, majd Tanítónőképző, jelenleg Pedagógiai Líceum népművészeti gyűjteményét s az ott folyó lelkes munkát már a két világháború között volt alkalmam megismerni. Ma is előttem van Haáz Rezső rajztanár robusztus alakja, amint féltett kincseit büszkén mutogatja az érdeklődőknek. Büszkesége nem volt alaptalan, mert a város közkedvelt Rudi bácsija diákjai révén eljutott Udvarhelyszék legeldugottabb falvaiba. És diákjaival együtt évtizedeken át szorgalmasan gyűjtötte, rajzolta a környék népi értékeit. A kollégium gyűjteményéből nőtt aztán ki az Udvarhelyi Múzeum, s a keze alól kikerülő diákok, majd tanítónők Erdély-szerte magukkal vitték a népművészet szeretetét.Haáz tanár munkáját mintegy kiegészítette DDmbi Kitahn, a képző kézimunkatanára és Füstös Ida polgáriiskolai rajz- és kézimunkatanár. Mindketten nagy hozzáértéssel ismertették és tanították a környék hímzésmintáit és azok kivitelezését. Olajos Lászlóné Bertalan Vilma (sz. 1889-ben) leánykorában több Udvarhely környéki faluban tartott tanfolyamot. Elővéve a régi darabokat, igyekezett a már-már elfelejtett mintákat felújítani.A felszabadulás után a népi értékek felkutatása és megismertetése hivatalos támogatással mind nagyobb méreteket öltött. Bandi Dezső, a népművészeti körök szakirányitója, az 195060-as években Udvarhelyen és környékén is számos tanfolyamot szervezett, melynek célja a régi népművészeti hagyományok tudatosítása és a mai életben való alkalmazása volt. Cs. Gergely Gizella, Haáz Rezsö és Dombi Katahn lelkes tanítványa, a Pedagógiai Liceum kézimunkatanára mint a Kultúrház népi hímzéskörének felelőse kapcsolódott be ebbe a munkába. Ekkor hívta fel Bandi Dezső a figyelmit arra, hogy ne elégedjék meg a nyomtatott minták másolgatásával, hanem tanítványai széles körű eredeti gyűjtéssel igyekezzenek a régi, értékes darabokat felkutatni, a hímzésmódokat megismerni és az elkallódástól, elfelejtéstől megmenteni.Cs. Gergely Gizella kutatómunkája az 1960-as évek elején a múzeumok tulajdonában lévő régi varrottasok mintáinak gyűjtésével s "újravarrásával indult. A székelyudvarhelyi múzeumon kivül igen gazdag anyagot talált a székelykeresztúriban is. Dr. Molnár István, a múzeum igazgatója készséggel bocsátotta a hímzésgyűjteményt a képző rendelkezésére, hogy mintáikat a mai életnek megfelelő darabokon felhasználják. Üjabb kutatásra, kiegészítésre Nagy- és Kissolymosra és Szenterzsébetre az 6 útmutatása alapján mentek. Később a tanítványokkal bejárták az Udvarhely környéki falvakat is. Sok helyen beszédes emlékekre, még használatban levő régi varrottasokra, hímzésfoszlányokra is bukkantak. A magánházaknál és előnyomtató asszonyoknál talált minták rfeldolgozásánál a legértéke-