Öt éven túl [antikvár]

Részlet: "Előszó Kedves Olvasó! Ki ne mondta volna még sose, hogy — hiszem, ha látom. Bár sokszor még a szemünknek se hiszünk, de köztudott, ha valami hitelesen dokumentált, az még a bíróságon is perdöntőnek számít. A könyvem megírását erre a lényeges motívumra építettem, hogy az, aki a kezében tartja ezt a könyvet, az hiteles, meggyőző, dokumentumokkal alátámasztott képet, útmutatást kapjon a gyógyult beteg(ek) tapasztalatiból, szemszögéből, a kialakított életviteleikről, mindarról, ami segít, hogy az orvosokon, az orvosláson túlmenően hogyan tudunk felelősen részt venni gyógyulásunk folyamatában. Amikor szembesülnöm kellett a betegségemmel, az ismerőseimet, barátaimat megkértem, hogy mutassanak be olyan általuk ismert személyeknek, akik túlélték az első öt évet, vagy még ennél is többet, sokkal többet. Szerencsére már voltak jó páran. Minden gyógyultat megkérdeztem, hogy ők mit tettek annak érdekében, hogy legyőzzék a rákot. Számomra lényegesek voltak ezek a gyógyult emberek, hisz referenciául szolgáltak, hitelesek voltak, teljes bizonysággal tudhattam a diagnózisukat, a kezelésüket és a gyógymódjukat. Kerek egészében osztották meg velem a diagnózistól a gyógyulásig terjedő időszakot. A diagnosztizált daganatos betegség tudatában mindenre hajlandóak az emberek. Sokszor csak hallomásra, légből kapott információkra alapozva veszik meg - már aki meg tudja venni - a méreg drága táplálék kiegészítőket, majd várják a csodát. Aztán a betegség súlyossági fokához mérten vagy sikerül, vagy nem a piac kínálta csodaszerekkel felülkerekedni, a gyógyulás útjára lépni. De az sem kizárt, hogy e szerek támogatása nélkül is, csak az orvostudományra építve győztesen kerülnénk ki ebből a betegségből."