Magyar himvarró művészet [antikvár]

Számos festőtanulmány utamon, melyekre a magyar népviselet megkapó szépsége csábított, az ország teljes területét bejártam. A festőművész gyönyörködéséből, a néppel való huzamos érintkezésből, öltözetük, díszítőszokásaik megfigyeléséből - könyvek nélkül, a közvetlen forrásból szívtam magamba a Magyar Hímvarró Művészet lényegét kitevő tudásomat, melyet egyébként már gyermekkori hajlam s vágyódás alapzatára helyezhettem. Ez űzött mindig több irányban kutatásra, ez vezetett el az ország más és más vidékére s ennek eredménye az a harmadfélszáz lapból álló színes viseletkép, melyből most a könyv illusztrációanyagát merítettem. Negatív hajtóerőm is volt: mindazon művek, melyek az utóbbi évtizedben a magyar nép viseletét fényképek nyomán, utólag fejből színezve közölték. Miután nem közvetlen az életből merítettek, - a gyönyörű valóság helyett hideg ábrákat adtak; ezek mindjobban megerősítettek abban a hitben, hogy a magyar nép művészi megjelenését a valóságról s az életadta környezetben kell ábrázolni s nem riadva vissza nagy anyagi áldozatoktól, el nem térítve a festőutak ezer töredelmétől, sem az ott szerzett betegségektől, - mindvégig hű maradtam művészösztönömhöz. Hittem, hogy utam helyes; valóban komoly eredményt, művészi vagy pedagógiai téren, csupán ettől várhattam. Majd a fővárosi múzeumok dús készletein is folytattam tanulmányaimat, mely itt már az öltözékek s házi fonalasmunkák legkisebb részleteire is kiterjedt. Elébem tárult annak a fontossága, hogy a hímzések öltésnemeikkel együtt ábrázoltassanak s azokkal együtt taníttassanak az iskolákban.