Arany Kötőtű 1991. november [antikvár]

Novemberi szél fütyül kertjeink alatt. Szél, amely könyörtelenül bebújik gönceink alá, dermesztve bőrünket, húsunkat, hangulatunkat. Ráadásul még nem is öltözünk igazán melegen, még nem hisszük el, hogy itt a tél, próbálunk könnyelműen viszonyulni a tényhez: az évszakváltás nem ismer pardont. Bizonyára sejtik már, hová akarok kilyukadni. Természetesen vesszőparipámra, miszerint a hideg hónapokban melegünket legjobban a kötött pulóverek, kardigánok őrzik. Ha még nem bújunk vatelinos kabátba, mondván, mit hordok majd mínusz tíz fokban, akkor pompásan kisegít a kötött. Ha szeretünk rétegesen öltözködni, el sem képzelhető nélküle a ruhatár, hiszen csak egy-egy lehántandó darabtól kell megszabadulnunk, ha meleg helyiségben tartózkodunk. Ha blúzosak vagyunk, mindig jól jön fölé a lélekmelegítő kötött. Ha pulóvert viselünk szoknyához, nadrághoz, még a náthabacilusok is könnyebben elkerülhetnek. Ám vigyázzunk! A pulóver kényes holmi, viselése gondosságot igényel, mert az illatokat is erősen megőrzi és az ujja könnyen piszkolódik. Aranyszabály: ha tehetjük, viseljünk alatta pamuttrikót - vigyázat, ne látszódjék át -, hogy izzadságunkat ne a pulóver szívja be. És még így sem kerülhetjük el a rendszeres és gyakori mosást - van, aki a tisztítóra esküszik, jómagam sosem érzem után tisztának és jószagúnak a holmit -, pulóver ujját pedig lazán húzzuk fel a könyökünk alá, így kisebb a "balesetveszély". De legfőképpen olyan pulóvert készítsünk magunknak, amely jól áll és illik felsőruháinkhoz. Mert az összhang mindennél fontosabb!