Világjáró 2007. március [antikvár]

Kedves Olvasó! A hajókabin erkélyének korlátjára támaszkodva figyelem, ahogy odalent, az óceánjáró ajtajából hömpölyög a nép kifelé. Innen a kilencedik emeletről rálátok az egész kikötőre. A szomszédos óriás-hajókról szintén ezerszámra ömlik ki a turisták hada. Egyetlen nap alatt több mint húszezer ember lép partra a kicsiny karibi sziget azúrkék öblének peremén. Mindennapi invázió. A kizárólag a "hódítók" számára épült közeli boltok fél perc alatt telnek meg hobby-vásárló amerikaiakkal és egyéb nációjú idegennel. A néptelen homokfövenyt sáskaként lepik el a napsütésre és a langymeleg tengerre kiéhezett nyugati turisták. Már nem csodálom, hogy előző este a hajó egyik munkatársa nem értette, miért szeretnénk mi autót bérelni és önállóan körülnézni a szigeten. Az utasok legfeljebb néhány órás szervezett kirándulásokra vállalkoznak. Nem értem. Talán csak mi vagyunk beoltva kíváncsisággal?