Bővebb ismertető
Részlet a 24. számból:
P. Szathmáry Károly: A honboldogitók
Annál szebb leánynyá fejlett a kis Juliska, ki ugy állt ott anyja mellett, mint alig feslő bimbó az egészen feltárt rózsa mellett.
- Látom, hogy istenes szándékkal vannak s templomba készülnek - mondám - nincs is szándékom feltartóztatni; csak annak örülök, hogy Juliskát ily pompásan kifejlődve és megerősödve találom; ebből eléggé látszik, hogy a jó Istenhez sikeresen szokott imádkozni.
- Már most az egyszer engedelmet is kérünk - mondja a menyecske, - de már kezdenek beharangozni s könnyen elkéshetnénk. De hiszen talán visszajövetre lesz még szerencsénk a képviselő úrhoz.
- Sajnálom, de most annyi idővel nem rendelkezhetem; hanem remélem, ha még egyszer közelebből erre járok, már a Juliska menyegzőjére fog meghivni.