Galaktika 314. [antikvár]

Részlet:"Draiken közvetlenül ezután hagyta el a városkát. A motorcsónakjával vágott át a szigetvilágon, s olyan zegzugos útvonalon haladt, amit még egy helyinek is nehéz lett volna követnie.A tenger, mint mindig, most is megnyugtatta. Tudta, hogy nem a barátja, és hogy ezerféle módon végezhetne vele. Vízbe fulladhat, vagy olyan lényekkel akadhat össze a mélyben, amik két falásra elnyelik. Eltévedhet ebben a végtelen vízsivatagban, és olyan helyen köthet ki, ami egyetlen helyi térképen sem szerepel. És akkor éhen és szomjan hal. A tenger vad, szeszélyes hely, ami ezernyi módon képes bárkit elpusztítani. Senkinek sem a barátja. Kiszámíthatatlan és folyton változó, amin teljes egészében senki sem igazodhat ki.Ami most kapóra jött neki, mert ha valaki üldözni szeretné, az itt nem fog boldogulni.A tengeren minden távolság nagyobbnak tűnik. Olyasmi ez, ami könnyen elszigeteli az embert, viszont arra is módot ad, hogy viszonylag objektíven szemléljen olyan kapcsolatokat és érzéseket, mint a bizalom, szeretet vagy barátság."