Magyar Paedagogia 1897/1-10. [antikvár]

A PEDAGÓGIA FELADATA ÉS HELYE A TUDOMÁNYOK SORÁBAN. Igen t. szakosztály! Alkalomszerűnek tartottam, midőn a tanügyi kongresszus körében általános paedagogiai és iskolai szakosztály is alakult, hogy ne múljék el ez a kongresszus a nélkül, hogy magának a paedagogia tudományának kétséges problémája is szóba ne kerüljön. Az ugyan már nem kétséges többé, - mindenféle államban tett intézkedések tanúsítják, hogy az emberek meg vannak győződve arról -, hogy elméleti belátás nélkül a tanítás feladata meg nem oldható. Most már nem csupán csak tanítóképző intézetekben, hanem, mint nálunk is, - és hazánk e tekintetben elülj árt - az egyetemeken is állítanak fel tanszéket e tudomány ápolására. Azonban az a kérdés, hogy mit értsünk tulajdonképen paedagogia alatt s milyen elméleti kérdések azok, a melyekkel a paedagogiában foglalkozni kell: az bizony mégsem oly világos és nincs reá egészen meghatározott, általánosan elismert feleletünk. Már maga az a körülmény bizonyítja, hogy Németországban, a paedagogia hazájában valóságos eseményszámba ment, hogy a berlini egyetemen a philosophiának egy tanára azt a kérdést, a melyet mi is meg kívánunk világítani, a tudományok akadémiájában tüzetes tanulmány tárgyává tette s ez alkalommal bizony igen kétségesnek tüntette fel, hogy úgy, mint a többi tudományoknak, van-e a paedagogiának is egy teljesen meghatározott tapasztalati köre, a melyet neki épúgy meg kell világítania, mint másnemű oly tudományoknak, a melyek, mint pl. az orvostudomány, a gyakorlattal állanak összeköttetésben, de feladatukat meg nem oldhatják a nélkül, hogy bizonyos tapasztalati tényeket különös szempontból meg ne értsenek, bizonyos törvényszerű igazságokat külön ne kutassanak az illető tények sorában.